|
|
|
| Előadó: | hiperkarma |
|---|---|
| Album: | Hiperkarma |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Bérczesi Róbert |
|
Bérczesi Róbert |
|
| Kiadó: | Warner |
| Stílus: | alternatív, rock |
| Címkék: | Keressük! |
Inkább a versed költsd,
és ne a rosszhíredet
a városban egyedül én vagyok veled
és nézlek, ahogyan a sárban mászol
és látom, neked is csak a fagolyók
nőnek a szemeid helyén,
és te se veszel észre mást,
csak, ami elédtáncol és ordít.
De csak az kiabál, aki fél.
Te magadon nevess, csendesebb legyél.
Az kiabál, aki fél.
Játszom veled, de az én nevem nem ér.
Lődd ki magad, figyeld a csendet,
hallgass.
Figyelj.
Mellébeszél, aki mindent akar
az a kis élet, amit te szépnek hiszel,
nekem annyit se ér, mint a vécépapír.
Kit érdekelne,
ha kitörne valami háború
a magam részéről inkább a seggem félteném,
hiszen a lelkem, köszöni szépen, jól van
valami mély dolog fenekén
írja a versét, az elsőt,
hogy a fejében szólnak a hangok, meg a teste,
ami olyan, hogy egyből rímel rá a lelke
és helyetted ordít, hogy ne kiabálj!
Mert csak az kiabál aki fél.
Te magadon nevess, csendesebb legyél.
Az kiabál aki fél.
Játszom veled, de az én nevem nem ér.
Lődd ki magad, figyeld a csendet,
hallgass, és írjad a versed.
De csak addig írjad, amíg azt nem mondják:
nem rossz (tényleg nem rossz),
de ezt már írtad. (Csak az kiabál, aki fél ... )
Tudod az egyetlen út, ami valahova vezet
ez a hosszú vörös, amin éppen gyalogolok.
Voltak idők, mikor azt éreztem,
hogy ez az út lesz a vesztem
és a végén belebukok.
Egyedül a téren álmodik a nyomor
pénzem, az nincsen, és a város is üres
és mégis ezerszer színesebb,
mint a képeken.
Én élvezem.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
