|
|
|
Szemembe hazudhatsz,
de ez a lelkem tükre,
vissza veri azt,
és leültet a tűkre de betűkre,
Izzó parázs marad alattad ,
ébresztő az egész napot át alhattad,
közel engedtelek és kihasználtad,
most jobban örülnék a vigaszágnak,
amit nélküled teljesítenék, be érnék,
sokat jelent az ön bizalom,
hogy kellek még, és terhelnéd a kapacitásom,
mi máson tesztelnéd a gyógyszert mit rajtam,
baj van, sarkam védem nem mint Achilleus,
már rég ki kéne mondanom, azt hogy szerbusz,
egyszer húsz egyszer egy híján tizenkilenc,
vagyok neked ilyenkor mire figyelsz?,
Úgy mondom, hogy falnak fülei vannak ,
immúnis vagyok a pletykák nem marnak,
Ref.:
Ki vagyok neked?,
Ki voltam?,
Mit Szóltam?,
Az igazság a legstabilabb szólam ,
szó van nem hirtelen indulat ,
párbeszéd ami veled el indulhat,
Ref.:
Ki vagyok neked?,
Ki voltam?,
Mit Szóltam?,
Az igazság a legstabilabb szólam ,
szó van nem hirtelen indulat ,
párbeszéd ami veled el indulhat,
Most újból szól egy nóta,
úgy tűnik, hogy ebből soha nem elég ,
füst ként száll a sóhajom a magasba,
fel az ég felé,
azt a démonok engedjetek élni,
nem ártottam még soha senkinek én,
szóljatok ha gond van nyugodtan,
csak álljatok elém ne bujkálj,
ne bujkáljatok a ciber tér mögé,
inkább kérdezz és ne pletykálj,
mert ez fáj és ez tény jééééh,
a világot marja a depresszió,
fájdalmat csontig hatoló(ó-ó-ó),
kilátástalan hogy ez megváltozó
főleg ha megakadályozód ,
mérlegen egy ember meg üres mondandója,
de ki van a másik oldalon
hagy halljam én (én) óó (óóó)
ez értem és nem ellenem szól
az akinek tetszik az hallgat,
aki nem, nem nem,
de te csak a hibát keresed öcsém mindenben,
köszönöm szépen jól vagyok,
velem minden rendben,
lehet hogy benned van a hiba és nem bennem,
Ref.:
Ki vagyok neked?,
Ki voltam?,
Mit Szóltam?,
Az igazság a legstabilabb szólam ,
szó van nem hirtelen indulat ,
párbeszéd ami veled el indulhat
Ki vagyok neked?,
Ki voltam?,
Mit Szóltam?,
Az igazság a legstabilabb szólam ,
szó van nem hirtelen indulat ,
párbeszéd ami veled el indulhat,
Mikor elmeséltem álmom mosolyogtál rajtam,
elveszet a suttogásom ebben a zajban ahol,
mindenből baj van bármit tennék ,
bő gatya és a mikrofon számomra csak kellék,
nem egy félre vezető jelkép olyan messziről,
Ahol mi a bortól eldőlnek a wiskytől,
már nincs miről rappelnem,
befogom a számat lövész át adás
nem hogy építenénk várat
egyet kérnénk szépen ha lehet tőled legyen
gerinced végre bukjon ki belőled,
amit gondolsz igazán hát ha volna rá válaszom,
már fáj a sok sunnyogás tiszta lapot választom,
hallottam magamról, hogy van mit a tejbe
szerintem félhet hogy az isten meg ne verje,
ki a saját fájdalmából másnak szánt mérgét főzte,
egyszer majd a lelkiismereted vesz körbe
Ref.:(2x)
Ref.:(2x)
Most újból szól egy nóta,
úgy tűnik, hogy ebből soha nem elég…
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
