Játék az élet

The life is a game…
The life is a game…
The life is a game…

1. Versszak: (Shady - Horus)
Először ücsörgő kölök voltam, kezemben a csörgő,
Aztán töltőtollra cseréltem, így lettem én költő!
Vagy mi. Én ezzel játszom, meg ezzel a pár sorral
De van aki az életével, akad aki másokkal
Először még kis maci, meg a csattogós lepke
Aztán guminő, smaci, vagy egy vibri oda lentre,
Telefon, Pc, vagy bármi, de gixer,
Hogy évek elteltével már csak a bot lesz a játékszer.
Na de csend, itt a gonosz, ki a véremet akarja,
A feje atombomba, és a fúrógép a karja.
Már marja a szememet a méreg, de hát félek,
Órákon át nem aludtam, hogy idáig elérjek.
A tenyerem izzad, a markom begörcsöl,
A félelem démona a véremből szürcsöl.
Óóó Istenem, végem, a fejem a padlón,
Izzik az arcom, mint a zokni a kandallón.

Refrén:
Izzad a kéz, héj! Forr már a fej, Héj!
Nem állítanak meg, így telik el az éj!Héj!
Durva jó a grafika, ha nem játszol mit sem ér,
Mert játék az élet, the life is a game!

Izzad a kéz, héj! Forr már a fej, Héj!
Nem állítanak meg, így telik el az éj!Héj!
Durva jó a grafika, ha nem játszol mit sem ér,
Mert játék az élet, the life is a game!

2. Versszak: (Carp-E – Shady)
A gépet bekapcsolom, a játékot beteszem
Egy pillanatra elmerengek mi lesz majd a lemezen
Nehezen, de rászánom magam, és elkezdem
Bár villog a képernyő a szemem meg se rezzen
Érzem, hogy a kezemben az irányítás most már
A karakter a játékban mindent összerongál
Órák óta nyomom, nem láttam, hogy meddig tartott
De fáradni kezdek, lassan feladom a harcot
Hajnali 4, lassan indulni kéne,
De a villogó fényekkel a szememben égve
Megpróbálom még egyszer, így még nem lehet vége
Mindenképpen ki kell jutnom lehetőleg élve.
Kivégzem, bevégzem, a szoba bűzét belégzem,
Már nem kell sok: a világ megmentésével megelégszem.
A munka ma a múlté, a hangerő a hi-fié,
Ezért jó, yo, yo, jipiyo jipijé!

Refrén:
Izzad a kéz, héj! Forr már a fej, Héj!
Nem állítanak meg, így telik el az éj!Héj!
Durva jó a grafika, ha nem játszol mit sem ér,
Mert játék az élet, the life is a game!

Izzad a kéz, héj! Forr már a fej, Héj!
Nem állítanak meg, így telik el az éj!Héj!
Durva jó a grafika, ha nem játszol mit sem ér,
Mert játék az élet, the life is a game!

3. Versszak: (Horus – Carp-E)
Bassza meg elkaptak, vége van a játéknak,
Kilépek az ajtón, de itt is csak támadnak,
Másznak a pofámba, lőnek a fejemre,
Az életmentő csomagot most hova teszem be?
Most jut eszembe, már rég lövöldözni kéne,
De valami szar került a fegyverem csövébe.
Lövésre már nincs idő, futok mint egy állat,
Közben bámulok a nagyvilágra, tátom a számat.
A hazámat csodálom, hisz az életünk játék
Túl komolyan veszitek, csak egy mosolyt látnék
Az arcodon amint te is minden nap ráébredsz
A következő napod is csak ugyanúgy játék lesz
Ezért ne add fel most, csak indítsd el újra
Az életünk már nem áll le, bármilyen furcsa
Ezt addig kell élvezni, amíg megtehetjük
Mindegy hogy ér véget, mi mindenképp szeretjük.

Refrén:
Izzad a kéz, héj! Forr már a fej, Héj!
Nem állítanak meg, így telik el az éj!Héj!
Durva jó a grafika, ha nem játszol mit sem ér,
Mert játék az élet, the life is a game!

Izzad a kéz, héj! Forr már a fej, Héj!
Nem állítanak meg, így telik el az éj!Héj!
Durva jó a grafika, ha nem játszol mit sem ér,
Mert játék az élet, the life is a game!

Izzad a kéz, héj! Forr már a fej, Héj!
Nem állítanak meg, így telik el az éj!Héj!
Durva jó a grafika, ha nem játszol mit sem ér,
Mert játék az élet, the life is a game!

Izzad a kéz, héj! Forr már a fej, Héj!
Nem állítanak meg, így telik el az éj!Héj!
Durva jó a grafika, ha nem játszol mit sem ér,
Mert játék az élet, the life is a game!

The life is a game…
The life is a game…
The life is a game…
The life is a game…

PIM70: A tárgyak társasága – írók gyűjteményei a Petőfi Irodalmi Múzeumban Jókai Mór sétapálcáitól Lázár Ervin nyakkendőgyűjteményéig

Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?

A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.

A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.

A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.

A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.

A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.

A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.

Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.

A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.

A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.

A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM

Grafikai tervezés: Csuport Andrea

Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM

Fotók: PIM