|
|
|
| Előadó: | Máté Péter |
|---|---|
| Album: | Rockoncertek a Magyar Rádió archivumából 3. |
| Megjelenés: | 1997 |
| Hossz: | 3:33 |
| Szövegírók: |
S. Nagy István |
|
Máté Péter |
|
| Kiadó: | Polygram |
| Stílus: | Soul, pop, sláger |
| Címkék: | élet, életérzés, érzelmes, lelkis, magány, otthon, szabad, szabadság, utazós [+] |
Apám a kéklő ég,
Anyám a tavaszi rét.
Testvéreim a rügyező fák.
Otthonom a nagyvilág.
Ágyam gyakran a föld,
takaróm az esti szellő,
kedvesem a lusta völgy.
Csillagfénnyel fekszem én,
Madárdallal ébredek,
Forrásvízben megmosakszom,
A csavargók útján lassan lépkedek.
De, hogyha egyszer (egyszer)
véget ér a nyár, (véget ér a nyár)
eljön a szomorú ősz s a tél,
és az utam is véget ér.
De addig csak fújja az arcom a szél!
Otthonom a nagyvilág,
Ágyam gyakran a föld,
Takaróm az esti szellő,
Kedvesem a lusta völgy. (Kedvesem a lusta völgy.)
De, hogyha egyszer (egyszer)
Véget ér a nyár (véget ér a nyár)
Eljön a szomorú ősz s a tél,
És az utam is véget ér,
De addig csak fújja az arcom a szél!
Ágyam gyakran a föld,
Kedvesem a sok virág,
Takaróm az esti szellő,
Otthonom a nagyvilág.
Takaróm a magas ég,
Otthonom a nagyvilág.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
