|
|
|
/Drezzick/
A pofonok földje befűtött ütni fog a senkiké
A taj kép a vérmezőkön ível át hol húzódik a fejvidék
Neked semmiség nekünk rejtekhely engedd el
Magad nincs nagy megfejtés az csak felhergel
Ki két tűz között vesztegel, hát vesszen el
A Mideastouch nem tesped pár füzetet megfejel
Mondókákkal a túl partra visz gondolákkal
Ismeretét önerőből szerzi minthogy elnyerje tombolával
Szorobánnal számold ki a következő lépésünk
Bár még mi sem sejtjük mi lesz az elvérzésünk
Tárgya nem is rágjuk a szádba
Észhez kapni kár ha nem is vágyunk másra
/Royal/
Belém ivódott fertő, hogy az utcán minden startra kész
Ez „huzzámáel” stílus haggyad, vidéki viselkedés
Mi nem öl meg azt megisszuk, ez ki van má’ jelentve
Itt a senki földje levámol azt mehetsz majd a levesbe
Ezt elintézzük nevetve, bebűntet majd a kényszer
Megfestem a tajképem, te pisálsz szembe széllel
Haver mit kezdjek egy féllel? A sok elbaszott évvel
Mi a könyökömön jön ki, az a fejem viszi széjjel
Magyar beteg éjjel…..nappal legény kint a gáton
Te meg alig látsz a vértől, lesz mi csattan majd a háton
Elhittem mindent a mából, más lesz minden addig várok
Te meg nézzél ki a fejedből, a balhét viszik mások
/Refr. 2x/
Használjuk a tölteléket, ebből lesz kőkemény repp
Csak Ő szegényebb azzal hogy Ő nem ért meg
Mögöttünk csőcselékek, nyújtják a tőrt felétek
Mitől a föld feléled, kiktől nyert kört remélnek
/Royal/
Életforma miaz? egyedek körülvesznek csak nevess
Menekülj ha tudsz te béna, vagy térdelj le és szeress
Keress hasonlót ne temess, ébred az állati ösztön
Ki ad többet többet harmadszor, elrugaszkodom a földtől
Nőttön nő az igény kevesek megengedhetik talán
A ranglétrán még fejjebblépnek, miért van így ez talány
Elég gány, felöltöm negatív maszkomat söpröm félre
Sok hulladékkal ellenben jó bizniszt ütöm nyélbe
hétrőll hétre hátba döfnek, de visszadobtam kővel
Űzött vad a betondzsungelben, meg vagyunk már lőve
Tiszteletet ne adj, nem kell, én elveszem ha kérem
Én már megmondtam ezt régen, csak a saját kapum védem….köcsög
/Drezzick/
Tec halott a depitek pitik vagytok elhihetitek
Az RH primitív megalvad míg csak vetítek
Mint ti csak nekem a mikrofonom is integrált
Belőlem nem veszed ki bár pár tervet internált
A véletlen sértetlen a totem tehát fittyet hány
De vannak mik nem vesznek ki mert minket isten áld
Isten áldjon kisöpörjük a csapnivalót
Hagytuk hogy a csíkszem váljon állandóvá talpig tahó
Tetőtől ledőlök aztán minden mehet előröl
Titeket felőröl a mélabú itt meg beőröl
Pár pakkot majd annyi malátalevet nyel be
Mint a pénzt a félkarú csak itt sem megy hitelbe
/Refr. 2x/
Használjuk a tölteléket, ebből lesz kőkemény repp
Csak Ő szegényebb azzal hogy Ő nem ért meg
Mögöttünk csőcselékek, nyújtják a tőrt felétek
Mitől a föld feléled, kiktől nyert kört remélnek
/Drezzick/
Kalauzollak az ösvényen önkéntes tisztség viselem
Ki ellenem és ki velem a szart kire kenem
Míg ki nem rekedem vagy be csupán incselkedem
A komplexusom tehet róla hogy rátok kiverem
Nem viszem a ramazurit mint egy kamasz a bulin
Alakul a zűrzavar ez számomra a trambulin
A gyönyörhöz feloldoz mi téged leláncol
Gyűlnek a szefósok mitől dől a lelátó
Mi figyelünk ők figyelnek kibeleznek intelmek
Sikk a siker közbe a félresiklott vicces lett
A kis kedvenc meg sliccet le és rápisál
A külvilágra nem tartózkodik ott hol más is áll
/Royal/
Amíg nem szarom le addig ne basztass he
Amíg nem érzed addig ne erőltessed
Ki vagy esve, ez csak játék mégse vezérel a szándék
Sötét sarkok, sikátorok, követlek majd mint az árnyék
Álnnék félre……haver úgyse csaltok lépre
Faszom elegem van abból hogy már ez megy évről-évre
Szólhatna ez névre………mer rácsulázok a tajképre
Sokan mondják, fürdő hagyhatná a parasztkodást végre
Haggyál lógva, élve….meg szakaggyá le mer’ én dolgom
Kinek a fejére szarok, meg a helyzetem hogy oldom
És a reppmezem mé’ hordom, hova tartozom én ezzel
Senki földje senkit nem kímél, csak senki aki stresszel
/Refr. 4x/
Használjuk a tölteléket, ebből lesz kőkemény repp
Csak Ő szegényebb azzal hogy Ő nem ért meg
Mögöttünk csőcselékek, nyújtják a tőrt felétek
Mitől a föld feléled, kiktől nyert kört remélnek
Az esemény beharangozója így szólt.
A februári Zene x Mozgás esten három művészeti ág találkozott. Zene, tánc és színház is szerepet kapott.
Grecsó Zoltán vendége a Forte Társulat volt, akik színházi darabok táncos feldolgozásait adják elő. Repertoárjukban szerepelnek Petőfi Sándor és Borbély Szilárd drámák, de készítettek feldolgozást Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjéből is. Grecsó Zoltán Horváth Csaba koreográfussal beszélgetett, a társulat pedig természetesen bemutatóval is készült a nézőknek.
Az esthez társult az A Dal felfedezettje, Petruska András. Ő zenélt a Forte Társulat performansza alatt, de muzsikált a fiatal tehetség, Géem is.
Az esemény a Petőfi 200 Emlékév keretében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
Petruska András két nagylemezzel és két EP-vel a diszkográfiájában, az A Dal felfedezettjeként is ismert a közönség számára. Az ő játékát és a tehetségkutatót megjárt Trouble in My Mind című dalt önálló előadásban is élvezhettük, s Petruska muzsikája szolgált aláfestőként a Forte Társulat műsorához is.
- Választottam egy olyan szakmát magamnak, amelyben ki tudok teljesedni és jól tudom érezni magam bárhol a világon, ahová leraknak. Nincsenek ennél nagyobb álmaim az életben
- vallja a művészetéről, a zenéről Petruska.
Petruska adatlapját itt találod.
Az este és a beszélgetés folyamán Petruska minimális betekintést engedett önmagába, a zenéhez való hozzáállásába és mély gondolataiba, amelyek irányítják a némiképp arisztokrarikusra vett karaktervonásait.
- Nem szeretem a gondolatolvasást
- vallja Petruska.
Vagyis jobban teszi a közönség, ha nem akarja megfejteni azt, hogy milyen ember is igazából Petruska.
A programban színházi darabok zenés-táncos feldolgozása szerepelt és persze a hangulatos pódiumbeszélgetés, melyet most is – mint minden korábbi tánc-témájú estet – Grecsó Zoltán táncművész moderált a tőle már megszokott barátságos és felkészült formában.
Horváth Csaba, a Forte Társulat művészeti vezetője és koreográfusa mesélt arról, hogy az A38-on látott performansz két fiatal tehetsége szerepel abban a darabban is, amelyet a veszprémi Hangvillában visz színpadra a társulat. Ez pedig a Petőfi-emlékév kapcsán az egyik leginkább kardinális darab a költő-óriástól: A helység kalapácsát rendezi, fizikai színház formájában.
Ebben - még ha drámai darabról is van szó - a szereplők ugyanannyira fejezik ki a testükkel, mint a szavak szintjén a mondandójukat. Ez különlegesebbé és élvezhetőbbé teszi az előadást. Tánc, zene, színház és próza közöséből áll össze az, amit fizikai színháznak neveznek.
A fiatal tehetség, Géem zeneiségére már a kétezres évek közepén is azt mondtuk volna, hogy hálószoba-pop.
Ültünk az albérletben délután háromkor, hatalmas semmitttevés és világmegváltó gondolatok közepette, egy üveg bor bódító társaságában és trip-hopot hallgattuk. Portishead-et vagy Flunk-ot. És rettentően fontosnak éreztük magunkat. És szükségünk volt erre az elvonulásra, a csendre, a megnyugvásra, a tűnődésre.
De lehetne Géem műfaja a fürdőszoba-pop is. Előbbi azért illik jobban Géem zenéjére, mert Csillapító című klipje egyszálgitáros elmélkedés egy hálószobából. Álomvilágból, merengőn, padlót bámulón gondolatait dúdolva, gitárját pengetve. Ez a fajta muzsika napjaink életritmusát nulla százalékban tükrözi. Ugyanakkor felsejlik benne valami, ami arra enged következtetni: generációjának – és mindazoknak, akiket korosztályán túl is képes megszólítani – igenis szüksége van erre a lassan hömpölygő, magvas gondolatoktól mentes, merengő gondolat-folyamra.
Éppen azért, mert iszonyatos tempót diktálnak a hétköznapok. És jobb, ha olykor megállunk egy ilyen nóta felett tanakodva. Segít kiszakadni a pörgésből és némi digitális detox-ban részesít. Reménykeltő, hogy Géem generációja számára sem minden a technológiáról szól. Tekintve, hogy napjainkban óriási nosztalgia uralkodik a világban zeneileg, érzésekben, hangulatokban, emlékekben, nem is túlzottan idegen a közönségtől, hogy azonosuljon Géem-el.
Ez a múltba révedés pedig az ezredforduló utáni évekre hatványozotton vonatkozik. Elhitte az emberiség, hogy nagy és pozitív változások elé néz, hogy a világ jobb hely lesz, mint volt. Aztán kaptunk a nyakunkba klímakatasztrófát, gazdasági válságot, természeti katasztrófát, világjárványt és háborút. Csoda, ha elvágyódik a nép (a hálószobába)?
Géem megtalálta azt az otthonosan megnyugtató érzést, amit akkor érzünk, amikor este magunkra húzzuk a takarót és teret engedhetünk lelkiállapotunk megnyugvásának.
Fotók: Zeneszöveg.hu hivatalos
