|
|
|
/Drezzick/
A pofonok földje befűtött ütni fog a senkiké
A taj kép a vérmezőkön ível át hol húzódik a fejvidék
Neked semmiség nekünk rejtekhely engedd el
Magad nincs nagy megfejtés az csak felhergel
Ki két tűz között vesztegel, hát vesszen el
A Mideastouch nem tesped pár füzetet megfejel
Mondókákkal a túl partra visz gondolákkal
Ismeretét önerőből szerzi minthogy elnyerje tombolával
Szorobánnal számold ki a következő lépésünk
Bár még mi sem sejtjük mi lesz az elvérzésünk
Tárgya nem is rágjuk a szádba
Észhez kapni kár ha nem is vágyunk másra
/Royal/
Belém ivódott fertő, hogy az utcán minden startra kész
Ez „huzzámáel” stílus haggyad, vidéki viselkedés
Mi nem öl meg azt megisszuk, ez ki van má’ jelentve
Itt a senki földje levámol azt mehetsz majd a levesbe
Ezt elintézzük nevetve, bebűntet majd a kényszer
Megfestem a tajképem, te pisálsz szembe széllel
Haver mit kezdjek egy féllel? A sok elbaszott évvel
Mi a könyökömön jön ki, az a fejem viszi széjjel
Magyar beteg éjjel…..nappal legény kint a gáton
Te meg alig látsz a vértől, lesz mi csattan majd a háton
Elhittem mindent a mából, más lesz minden addig várok
Te meg nézzél ki a fejedből, a balhét viszik mások
/Refr. 2x/
Használjuk a tölteléket, ebből lesz kőkemény repp
Csak Ő szegényebb azzal hogy Ő nem ért meg
Mögöttünk csőcselékek, nyújtják a tőrt felétek
Mitől a föld feléled, kiktől nyert kört remélnek
/Royal/
Életforma miaz? egyedek körülvesznek csak nevess
Menekülj ha tudsz te béna, vagy térdelj le és szeress
Keress hasonlót ne temess, ébred az állati ösztön
Ki ad többet többet harmadszor, elrugaszkodom a földtől
Nőttön nő az igény kevesek megengedhetik talán
A ranglétrán még fejjebblépnek, miért van így ez talány
Elég gány, felöltöm negatív maszkomat söpröm félre
Sok hulladékkal ellenben jó bizniszt ütöm nyélbe
hétrőll hétre hátba döfnek, de visszadobtam kővel
Űzött vad a betondzsungelben, meg vagyunk már lőve
Tiszteletet ne adj, nem kell, én elveszem ha kérem
Én már megmondtam ezt régen, csak a saját kapum védem….köcsög
/Drezzick/
Tec halott a depitek pitik vagytok elhihetitek
Az RH primitív megalvad míg csak vetítek
Mint ti csak nekem a mikrofonom is integrált
Belőlem nem veszed ki bár pár tervet internált
A véletlen sértetlen a totem tehát fittyet hány
De vannak mik nem vesznek ki mert minket isten áld
Isten áldjon kisöpörjük a csapnivalót
Hagytuk hogy a csíkszem váljon állandóvá talpig tahó
Tetőtől ledőlök aztán minden mehet előröl
Titeket felőröl a mélabú itt meg beőröl
Pár pakkot majd annyi malátalevet nyel be
Mint a pénzt a félkarú csak itt sem megy hitelbe
/Refr. 2x/
Használjuk a tölteléket, ebből lesz kőkemény repp
Csak Ő szegényebb azzal hogy Ő nem ért meg
Mögöttünk csőcselékek, nyújtják a tőrt felétek
Mitől a föld feléled, kiktől nyert kört remélnek
/Drezzick/
Kalauzollak az ösvényen önkéntes tisztség viselem
Ki ellenem és ki velem a szart kire kenem
Míg ki nem rekedem vagy be csupán incselkedem
A komplexusom tehet róla hogy rátok kiverem
Nem viszem a ramazurit mint egy kamasz a bulin
Alakul a zűrzavar ez számomra a trambulin
A gyönyörhöz feloldoz mi téged leláncol
Gyűlnek a szefósok mitől dől a lelátó
Mi figyelünk ők figyelnek kibeleznek intelmek
Sikk a siker közbe a félresiklott vicces lett
A kis kedvenc meg sliccet le és rápisál
A külvilágra nem tartózkodik ott hol más is áll
/Royal/
Amíg nem szarom le addig ne basztass he
Amíg nem érzed addig ne erőltessed
Ki vagy esve, ez csak játék mégse vezérel a szándék
Sötét sarkok, sikátorok, követlek majd mint az árnyék
Álnnék félre……haver úgyse csaltok lépre
Faszom elegem van abból hogy már ez megy évről-évre
Szólhatna ez névre………mer rácsulázok a tajképre
Sokan mondják, fürdő hagyhatná a parasztkodást végre
Haggyál lógva, élve….meg szakaggyá le mer’ én dolgom
Kinek a fejére szarok, meg a helyzetem hogy oldom
És a reppmezem mé’ hordom, hova tartozom én ezzel
Senki földje senkit nem kímél, csak senki aki stresszel
/Refr. 4x/
Használjuk a tölteléket, ebből lesz kőkemény repp
Csak Ő szegényebb azzal hogy Ő nem ért meg
Mögöttünk csőcselékek, nyújtják a tőrt felétek
Mitől a föld feléled, kiktől nyert kört remélnek
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
