|
|
|
| Előadó: | Máté Péter |
|---|---|
| Album: | Hogyha én lennék a fény |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Halmágyi Sándor |
|
Auth Ede |
|
| Kiadó: | Aréna Holding |
| Stílus: | sláger, pop |
| Címkék: | Keressük! |
Furcsa játék ez az élet
és az ember gyakran téved.
Így lenne jó vagy tán másként,
nem ad választ a száz év.
Sűrű lombú erdő mélyén
pipálgat egy barna kémény.
Kicsi házunk tartja hátán,
ez a kis ház vár rám.
Évek óta már köt a város, a kő, a robogás,
százezer ember, a zaj, a rohanás.
A házak felett az ég
füst színű szürke, sose kék.
Itt az élet más.
Tiszta vizű patak útján,
papírhajó úszott némán.
Benne volt az összes álmom,
nagyvárosra vágytam.
És a gyorsan múló évek,
engem mindig máshol értek.
A kis házban régen láttak,
mégis mindig várnak.
Évek óta már köt a város, a kő, a robogás,
százezer ember, a zaj, a rohanás,
A házak felett az ég
füst színű szürke, sose kék.
Itt az élet más.
Ott születtem, itt meg élek,
odakötnek gyermekévek,
Mind a kettő egy-egy részem,
megfér a szívemmel.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
