|
|
|
| Előadó: | Máté Péter |
|---|---|
| Album: | Hogyha én lennék a fény |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ihász Gábor Máté Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Aréna Holding |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Még bíbor köd takarja a nap sugarát,
Szabadban alszol, néma csend ölel át,
Őríznek téged, dús lombú fák.
Fárasztó, hosszú útról itt jön a szél,
Megsimogatja arcod, neked mesél,
Harmatos réten pihenni térsz.
Ha a nap felkel, könnyű szívvel ébredsz, kismadár!
Gyönge szárnyaddal elrepülsz, de fészked visszavár!
Fentről látod majd csillogó folyók ezüst vizét,
Akkor gondolj rám, mert úgy csodálnám én is a világ ezer színét!
Csak néhány évig élsz, s az út tovaszáll,
Számodra mégis mindig hosszú a nyár,
Tiéd a napfény ó, kismadár!
Ha a nap felkel, könnyű szívvel ébredsz, kismadár!
Gyönge szárnyaddal elrepülsz, de fészked visszavár!
Fentről látod majd csillogó folyók ezüst vizét,
Akkor gondolj rám, mert úgy csodálnám én is a világ ezer színét!
Ha végső alkonyatkor mélyül a csend,
Minden oly messze tűnik majd odafent.
Többé már nem kelt a napsugár
Pihensz a csendben, vándormadár!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
