|
|
|
| Előadó: | Anonim MC |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hajnalban felébredek, elgondolkodom a rémálmon;
Izzad a test, nézem a könnycseppeket a párnámon
Látom, persze látom, vajon hánykor mentem ágyba?
Egyedül fekszem csendben, a reggelre várva.
Úgy érzem magam, mint egy üres kólás flakon,
Akin áttapos a sors, mert túl könnyen hagyom.
Nevezz őrültnek, a fejem úgyis bolond már
Csak egy bohóc vagyok, a világ cirkuszának porondján.
Megváltanám a planétát, ha tudnám, hogy kell megtenném,
Varázspálcát ragadnék és az ég felé emelném.
Varázsigét mormolnék, hogy csend legyen és nyugalom,
Mint egy hamvadó cigarettát, úgy tapossatok agyon.
Dobjátok tűzbe, amit írtam, torzítsátok a dallamot,
De pár ezer milliméterrel még mindig előtted ballagok.
Mikor vertelek én át téged, mikor dobtalak bele a sárba?
Hányszor könyörögtem neked sírva, térden állva?
Nézz rám, mondd, látod már a szememben a tüzet
A tiedben csak üresség nekem betelt egy-két füzet.
Te csak nézd, csak figyeld, ahogy lángol a szemem
De a kegyelem kenyerem el nem veszem hiába adod nekem
Nekem, nem számít a bók, a vicc vagy csak egy puszi
Hiszen kitartóbb vagyok, mint a duracel nyuszi.
Vagy ahogy egy agyturkász mondaná antiszociális vagyok
Hogy amíg a lány mással táncol, addig én egyedül iszogatok
Az alagút tetejéről nézem magasról a világot
Fülembe súgja egy hang, hogy „téged meg ki bántott?”.
Refr.: 2X
Nem kérdezed már se a holnapot se a mát,
Este kelsz, és reggel mondok jó éjszakát
Húzd a paplant a szemedre, ne engedd be a fényt
Hagy énekeljek neked egy reggeli mesét.
Megküzdenék a széppel, a jóval, a rosszal, az ármánnyal.
Szeretek egy királylányt, aki flörtölget a sárkánnyal.
Bár szerencsés srác vagyok, van anyám, apám ilyesmi
Összehaverkodtam Istennel, engem nem hagy innen kiesni.
Van szerelmem, aki mellett ott maradok örökre,
Aki ha az arcomba is nevetne, engem az sem érdekelne.
Úgy szeretnék élni, mint a királyfi a mesében,
Másoktól nem zavartatva csendben, békességben.
Csak egy gyerek vagyok, mondjad, persze előttem van minden
Olyan dolgok várnak majd rám, amiket még nem is hittem.
Család, meg kölykök meg uniós kereset,
Meg egy ötajtós kocsi, meg vagy száz milla fedezet
A kártyámon, de nekem többet ér egy toll,
Nekem többet ér egy rím, nekem többet ér egy sor
Nekem többet ér egy lány, nekem többet ér az álom
Nekem többet ne mondd azt, hogy nem azt csinálom,
Amit akarok, amit szeretek, mert csak így lehetek szabad,
Mert csak így lehet, hogy minden pillanat megmarad.
Mindenki ostobának néz, pedig én mindig mindent tudok,
Legfeljebb csendben maradok, legfeljebb csendben maradok.
Refr: 2X
Nem kérdezed már, se a holnapot se a mát,
Este kelsz és reggel mondok jó éjszakát.
Húzd a paplant a szemedre, ne engedd be a fényt,
Hagy énekeljek neked egy reggeli mesét.
Egy kis napsütés az éjszakában, hírek vannak a Népszavában
Hajnali 4 de, már kint járkál egymagába.
Lépegetés méregetés nem tévedés, de téved, aki azt hiszi,
A semmittevés tett olyanná amilyen lettem
Önbizalmam nincsen, a hitemet elvesztettem
Amikor végre valaki számít, akkor neki nem érek semmit,
Azt mondja hogy szervusz, többet nem érdemlek csak ennyit.
Akkor rázendít egy koldus valami baromi szomorú dalra,
Aminek a refrénjét fütyülöm hazafele tartva.
Kicsit hamiskás a dallam, de nekem pont ettől tetszik,
Visszagondolok, hogy milyen mikor mellettem fekszik,
Az ágyban, vagy a székben, vagy az ölemben, vagy bárhol.
Most meg csapvizet iszok egy üres boros kannából.
Van távol egy hely, egyszer elmegyek majd arra,
Menj az óperenciához, azt ott fordulj el balra.
Küldök képeslapot mindenkinek rajta egy baromi nagy szívvel,
Ráírom a hátuljára, hogyha ráérsz, akkor hívj fel.
Itt a számom, bátran télen-nyáron, éjjel-nappal megteheted,
Ha anyám veszi fel mondd, hogy a névtelent keresed.
Tálcán adom magam a világnak, hogy megsemmisítsen,
Én meggyónnám minden hibámat, de tényleg semmi sincsen.
Egyszer elloptam egy csokit, meg rózsából hat szálat,
De másnap bocsánatot kértem és visszafizettem az árat,
Az utolsó forintig, aztán eldörmögtem egy Miatyánkot.
Most meg azon kapom magam, hogy ok nélkül kiabálok,
Azzal, akivel nem-nem, tudom, hogy nem kéne,
Akiről tudom, hogy soha, soha nem lesz vége.
Ne tedd félre, aki vagy, tegyél túl minden hibádon,
Kell, hogy ott legyen valaki reggel, és jó éjt kívánjon.
Refr.: 5X
Nem kérdezed már, se a holnapot se a mát,
Este kelsz és reggel mondok jó éjszakát.
Húzd a paplant a szemedre, ne engedd be a fényt,
Hagy énekeljek neked egy reggeli mesét.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
