|
|
|
| Előadó: | Critical Points |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kinézek, szürke tájakat látok,
Magamba tekintek gonosszá válok.
Én se járok sokkal jobban,
Mint te barátom, ki benn állsz a sorban.
Én a kesztyűt hidd el felveszem,
Amit kell, azt biztos megteszem.
A belső értékeket előtérbe helyezem,
s ha azt mondják vesztettem a mike-omat leteszem.
Nézek magamra egy húsvér ember,
Aki bátor most szólni nem mer.
Penge szorul nyakamhoz elnyomja hangomat,
Pedig most béke van senki sem oltogat.
Depresszív állapot mi okozza a gondokat,
Nagyon rossz a helyzet még is mindenki bólogat.
Csatár vagyok nem hagyom ki a gólokat,
Nem bírom tovább, de várják tőlem a legjobbat.
Bohóc vagyok könnyem mossa sminkemet,
Kinek súly a kezén, még is könnyen integet.
Szomorú az arca, de te boldognak láthatod,
Talán nincs is mi elűzi bánatod,
Csak várhatod a megváltást a jövődön.
Majd láthatod a gyerekeid szemében,
Kiktől óvtad őket, ők meg azokká váltak,
Neked ők a legszebbek és azok is maradnak.
Ref.:
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam.
Mi történt? nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól őszinték a szavaim.
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam.
Mi történt? nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól őszinték a szavaim.
Miközben énem egy darabját,
Kishúgom karomban tartom,
Kis arcát puszilom.
Szeretettel szorítom, elgondolkozok azon,
Jóvá teszek mindent, majd ezen dolgozok.
És más lesz minden, talán tévedek,
És ugyan úgy holtak hajnalára ébredek.
De nem, azt majd biztos nem hagyom,
És egy váratlan alkonyon átváltozom.
Bárányból farkas, hogy megvédjem családom,
Ki tudja mit elítélek, azt majd jónak látom.
Egyszerű mosollyal vágom el a torkom.
Ha nem bírom majd tovább, és azt mondom feladom,
De nem az meg biztos nem én lennék,
Ha agyam is akarná kezeim nem engedné.
Hogy életem, mit szeretem saját magam elvegyem,
Nem tehetem, nevem hűen kell őriznem,
De nem mondtam soha, hogy túlélem.
Remélem nem várod el tőlem, hogy ezt a világot megértsem,
Mert nem értem és soha nem is fogom,
Lehet képes vagyok rá csak nem is akarom.
Ref.:(6szor)
Egy emlék tőlem vagy inkább rólam.
Mi történt? nem kell, hogy mondjam.
Nem kell, mert elárulnak szemeim,
Tudod jól őszinték a szavaim.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
