|
|
|
| Előadó: | Máté Péter |
|---|---|
| Album: | Emlékezz rám |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Vass Valéria |
|
Máté Péter |
|
| Kiadó: | Alfa Studio |
| Stílus: | sláger, pop, pop rock |
| Címkék: | Keressük! |
(Együtt):
Ne nézz így rám,
a csend most nagyon fáj, hirtelen.
Ne félj, csak mondd,
hogy köztünk sosem volt szerelem.
(Máté):
Búcsúra vársz, én nem búcsúztam még.
(Dékány):
A szép szakítást ne éntőlem kérd.
(Együtt):
Csak rajtad áll,
hogy szólj, ha meguntál, kell a szó.
Csak rajtad áll,
s ha mégis maradnál, az a jó.
(Máté):
Van úgy, hogy bánt nagyon
egy-egy mondatom,
nézd el mégis száz hibám.
(Dékány):
Nem kell a sok beszéd,
mert egy csók elég,
ne bá-á-á-á-á-ánd.
(Együtt):
Ne nézz így rám,
a csend most nagyon fáj, kell a szó.
Ne nézz így rám,
s ha mégis maradnál, az a jó.
(Máté):
Van úgy, hogy bánt nagyon
egy-egy mondatom,
nézd el mégis száz hibám.
(Dékány):
Nem kell a sok beszéd,
mert egy csók elég,
ne bá-á-á-á-á-ánd.
(Együtt):
Ne nézz így rám,
a csend most nagyon fáj, kell a szó.
Ne nézz így rám,
s ha mégis maradnál, az a jó.
S ha végleg maradnál, az volna jó!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
