|
|
|
| Előadó: | Ludditák |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fiáth Marianna Fiáth Titanilla |
|
Jakab Zsolt Kondor Péter |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Mínuszban az ingerküszöböm, köszönöm, elköszönök
és kiszököm, kiküszködöm magam, át a rácsokon,
mint a kocsonya az utó-utó-karácsonyon,
romlott a koponyám, hever a térdkalácsomon.
Igen, ezeken a viziteken Ooops I did it again,
mint a tegeteken, rafinált graffititeken a tinták
az agyamban az ágyakról kódolt emlékminták,
hosszú linkekké lesznek a palikkal a hinta-palinták.
Gyűlölöm, de gyűröm a köröket, mint a hörcsög a pörcsin:
örök földszint, de sose leszek like-a-virgin.
A külcsín-belbecs-döntést segíti egy kör gin,
úgyis kölcsibe kapsz, nem számít a bőrszín,
az IQ-szint sem, más a célkeresztem,
reggel szélnek eresztem, akiért tegnap még a várost szétkerestem.
A dorbéz-érzés orrvérzésig maga az éhség:
ott a sansz a transzra,
Maria Magdolna: megy a Sandra-mantra
arról a rossz lányról, aki mégis, mégse,
de az „égi szépbe”, semmilyen régiségbe
nem hiszek, nem köpök, ha izzad a tenyerem,
lenyelem, parázzon a Karády, hogy „Nincsen kegyelem!”.
Figyelem: a hiányjelem nálam magamra irányul,
egy bábut viszel, bárgyú cseretárgyul.
Ha kúrnál, az a norma, legyél gyurmaforma,
nem trauma, ha kábé egy húgycsatorna
vagy. Jó, egyéb részek: hüvely, mellek, petefészek,
úgyis matarészegen heverészek.
Nézek kimérten, tessék, mehet a Dicsértessék.
A kritikára azt kapod, hogy te vagy a frigid,
ne borítsd ki a bilit, inkább gyújtsd meg a cigid.
A kedvem is csak szottyan,
ha mint szatyorba a szotyihéj, kipottyannak
a szavaim, már meg se kottyan,
ugyan mit ér az érvelés meg a vélemény,
ha nő az érverés, tágul a véredény?
Szép remény, de minden szöveg foghíjas,
csajszi, ha rizsáznál, rabolj el egy nyugdíjast.
Ez nem Csodaország, nem vagyok balek Alíz,
nem kell, hogy bepalizz, akkor talizz mással,
én a karizmoddal meg a karizmáddal
kábé úgy vagyok, mint egy bazári talizmánnal.
Mondom, amikor a combomat szombaton felkínáltam
már akkor egy zombival kombináltam,
ugye, jól csináltam? Hát nem vagyok bakfis,
ha megsimítod a buksit, az nekem nem baksis,
de lehetne taps is, valami hapsis
rádvalló borravaló vagy útravaló zsák,
nem a villa, nekem ez az ultravalóság,
hogy a testiség csak mennyiség,
semmis maszatolások és nem szentmisék,
klisék, hogyha dugod a nőd,
nem kell aggódnod, csak az egód nőtt,
ha gólt lősz, kösz, már a térdemen állok,
mert az élvezetemben csak az érdemed látod.
És az önzéshez csak hozzátesz a rossz vátesz,
aki az mondja, hogy majd mindent jóvátesz,
na ávesz, csávesz, ne elemezz, ugyanaz a lemez,
és a gyémánttű fárad, a bokszkesztyű várhat,
mindig feloldlak, tudod, mint a billentyűzárat.
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
