


| Előadó: | Psota Irén |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kováts Judit |
|
Majláth Júlia |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Kartársnő ott a hivatalban, ki a férjemmel szemben ül,
Engedje meg, hogy írjak önnek, így kissé ismeretlenül.
Bár őszintén megmondom drága, én jórészt ismerem magát,
Mivel a férjem elmeséli hivatali gondját-baját.
De magáról sosem mesélt még, innen tudom, hogy létezik,
S egy feleség nem olyan mamlasz, mint amilyennek képzelik.
Tudom, hogy csinos, és fitos, és roppantul eszes, a blúza meg feszes,
És csuda üde,
S mivel a férjem is férfi, s ön nagyon ügyes, a hitvesi csók kicsit üres.
Kicsit üres.
Kartársnő ott a hivatalban, ki a férjemmel szemben ül,
A munkáért, vallja be bátran, nem túlságosan lelkesül.
Két akta közt egy kis kacsintás, a büfében egy báj mosoly,
S a férjem az a szegény mamlasz úgy eped, lángol, s mindjárt bomol.
De néha rám gondol titokban, s, hogy megnyugtassa önön magát,
Szidni kezd hát azony nyomban, már hallom is minden szavát.
A nejem morcos, és lumpos, és unott és öreg,
A mosás, a gyerek, ez neki a fő.
Lemarad mögöttem nagyon, ezt nem bírom én, ezért hát kérem, hogy
Legyen enyém.
Legyen enyém.
Kartársnő ott a hivatalban, ki a férjemmel szemben ül,
Fogadok, hogy most meglepődik, s az arca nyomban felderül.
Mert nem kérem, hogy hagyja békén, és ne bántsa a férjemet,
Hisz tudom, hogy ilyen remek férfit nem észrevenni nem lehet.
Szeretem én is őt sok éve, szeresse most végre más,
Átadom önnek őt, és véle egy használati utasítást.
Mert bizony X-szer van gikszer, és kell már a cvikker,
És húzza a csúza, ha borús az ég.
Zeng a gyomra, a szíve, a jégernek híve,
S a 32 foga sem ép.
Egész nap papucsban totyog, és horkolni szokott,
De még ez sem elég,
Ritkul a haja, és sok már a baja, s oly gyenge, ha jön a sötét.
Hát bizony így van ez X-szer, hogy sok már a gikszer,
Csak én tudom mennyi, s ha még ez sem elég,
Ha így is szereti, hát akkor viheti!
Tessék!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.