|
|
|
Az Időutazó [bevezető]:
Yo!
A Ricsiék
A Fekete Lovag és Az Időutazó különös kalandjai
Egy újabb dal
Ez a mi slágerünk
Felismersz?!
Az Időutazó [szöveg]:
Nekem senki sem árthat, túléltem már nagy harcot vagy százat
Ez már nem az első század, mikor Az időutazó a hatalom ellen lázad
És soha el nem fárad, soha ki nem szárad, csak táthatod a szádat,
Láttam már felkoncolt lázadókat, és láttam keresztfákat.
Tivornyáztam Dionüszosszal, együtt estem el Spartacusszal,
Együtt szoptam a farkas csecsét Romulusszal és Rémusszal,
Felépítettem Rómát. Én voltam Dávid, az emberek meg Góliát,
Akkoriban is sok vér folyt, de a becsületünkön nem esett folt,
Mert minden ember bátor és igazi férfi volt.
De ma már a érték sem igazi érték, a szépség sem igazi szépség,
A vétség sem igazi vétség, a rossz sem rossz, de kétes a kétség.
Ha összehasonlítom a jelent és a múltat, a szép idők sajnos elmúltak,
A legnagyobb harcosok elhunytak, az üldözöttek barlangokba bújtak,
Az álnok árulók elhulltak, akikért könnyek nem hulltak.
Harcoltam már a spártaiak között, döntöttem gyerekek élete fölött,
Ültem már rácsok mögött a kivégzésemre várva, voltam már árva,
De az egyiptomi hercegnő rámtalált egy gyermekosárban,
Nevet adott és Mózes lettem,
Nem lehet elfelejteni, amit a Vörös tengerrel tettem.
Felismersz, hogy ki lehettem?
A Fekete Lovag [közjáték]:
Na
Most jön a táncos rész (Hahó, emberek!)
Na
Táncoltok már? (Hahó!)
Vagy nem?
Na jó, akkor elkezdem a reppet (Jeeeee!)
A Fekete Lovag [szöveg]:
Jártam már a Sorbone-ra, de akkor még mindenki Villonnak hívott.
Én jelentettem a nívót,
Mert a költészetem már akkor is kirívott a többiek közül.
Kiittam már egy méregpoharat is,
Mert a nézeteim túl előrehaladottak voltak.
A szemellenzős nagyokosok ellenem voltak, mert nem értettek meg.
Fenyegetést jelentettem számukra, mint a barbárok Rómára.
Én írtam az első betűket a Tórába, és én voltam az,
Akit nem tudtak beültetni a világtörténelem legelső tanórájára.
Jártam-keltem tógában, de akkor már Marcus Aurelius-nak neveztek.
Filozófiám miatt sokan szerettek, mások inkább eltemettek, kinevettek
És semmibe vettek, bár én csak segíteni akartam nektek embereknek.
Láttam égni Rómát, századokkal előtte pedig az első Olimpiát.
Láttam imádkozni Leónidászt a nagy csata előtt.
Láttam már vérben úszni a Vérmezőt.
Láttam "A hetvenkedő katonát".
Felépítettem a Shaolin szerzetesek első templomát,
És a Császári Palotát.
Marlowe rólam leste a dolgozatát, amiből a "Dr. Faustus-hoz" merített.
Mikor rákérdeztem, hogy miért csalt, csak ködösített.
Én mondtam Napoleonnak,
Hogy "A történelem megállapodáson alapuló hazugság".
Sírrablók törték fel nyughelyem, és meglopták halotti maszkom,
De mielőtt meghaltam megátkoztam mindenkit, aki megzavar, amíg alszom,
Hiszen én voltam Tutenkhamon.
A Dávid szoborhoz és a Laokón-csoporthoz én álltam modellt,
Mert elvállaltam.
7 sovány és 7 kövér tehenet láttam álmomban.
Én soha senkit sem áltattam.
Hívj Um-Napistinek, hiszen az örökélet titka nálam van.
És tudd meg, hogy 42 kilométer van a lábamban.
Az utolsó előadásomon beKÉPZELTem, hogy BETEG vagyok, bele is haltam.
Matematika és fizika dolgozataim előtt mindig szégyent valltam.
"A társadalom elmélete" mindig is izgatott.
Az én részegen elböfögött mondataim gondolkodtatták el Kantot.
Írtam négysoros verset a halálos ítéletem szélére,
Úgy, mint a "Metamorphoses"-t.
Láttam röhögni Nérót és a guillotine alatt a hóhért.
Én mutattam meg Dante-nak a Poklot, tehát elég könnyen megírta.
Nyavalygott is a forróság miatt, de azért kibírta.
Több évszázadban és személyben alakot öltöttem már.
Csak egyetlen kérdésem van hozzád: (Ez az igazi repp) "- Na felismersz már?"
Az Abszolút Pont [végszó]:
Repp
Ez az igazi repp
Reppesek vagyunk
Rajtam van a reppes ruha
Anyukám YO-l kimosta
Jééé
Ja, aha
Ahaaaaaa
Rrrrepppppp
Mindenki reppes
Mindenki
A Rajmi, a Ricsi és aaaaa Józsi
Majd hagyjátok benn, ami megmaradt
*Pókember*...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
