|
|
|
Bevezető:
Aszkéta módon élek...
Elvonulva a világtól...
Gondolataimba mélyedve...
Közben ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutnak eszembe...
A Fekete Lovag:
Az emberek 85%-a "Látszat világ"-ban él,
És megtesz mindent mindazért, hogy igazinak tudja,
De A Fekete Lovag mindezt félrerúgja.
Csak használni akar, és nem tündökölni,
De nagyon könnyű a sok hold között csillagnak lenni.
Elszeparálva élek, mert az emberektől félek
Arra, aki elpazarolja tehetségét, megvetéssel nézek,
De érzem, hogy nem kéne ezt tennem,
Mert eme cselekedetemmel én is hozzájuk hasonló lettem
Tettem már sok okos dolgot, csak nem fogták fel
Figyelmeztetni akarom őket, hogy az életüket ne rontsák el
A test és a szellem egységét ne bontsák fel
Értelem- és érzelemhiányos életüknek adjanak többletet
Legyenek önmaguk, ne kövessék a tömeget!
De vagy félnek felvállalni önmagukat vagy tompák?
Elbeszélnek egymás mellett, miközben hülyeségeiket ontják
Nem alakul ki köztük konkrét értelemben vett kommunikáció
Az Új Generációban nincs semmi ráció
Hová jut ez a náció, ha az uralkodó nézet a szegregáció?
És nő az emberek közt a szeparáció?
Bár én is elhúzódom a barlangomba, de ha a nézet változna
És a többi ember nem csak károgna, az én tézisem is változna
"Van egy álmom�", mint Martin Luther Kingnek
Egyszer az emberek igazat adnak a téziseimnek,
De levonva a konzekvenciákat, nem várhatok sokat,
Hiszen az Atomkor Generációja belülről rohadt,
Mint a rendszer, miben élünk, és amitől félünk
Demokráciát prédikálva könyörtelenül szívják a vérünk
Mi pedig nézünk, mint a birkák, kiket a vágóhídra hurcolnak
Mindenféle demagóg kampányszöveget belénk sulykolnak
Hányni tudnék, mikor körbenézek, mint egy rossz átok.
Vérben gázolok, hullaszagot érzek, döghúst látok.
Fölöttük keselyűk köröznek, míg hiénák röhögnek
Jól laknak a dögök rothadó húsával, majd nagyokat böfögnek
Tartsatok lököttnek, vagy hasadt személyiségű őrültnek,
De "Nem mindenki őrült, aki őrültségeket művel."
Modern remete vagyok, aki unja az emberek felfogását,
Aki látja a rendszer tudatos agymosási technikáját.
Refrén: x2
Modern remeték - nem érdekel a romlott nemzedék
Modern remeték - pusztuljon ez a nemzedék
Az Időutazó:
Nem antiszociális, hanem szociopata vagyok
Nemhogy nem tudok beilleszkedni, de nem is akarok
Ebbe a romlott társadalomba, ahol sokan kívülről szépek,
De a belsejük otromba, az emberek többsége meg ostoba,
Az Időutazónak saját háza a kolostora,
Olyan, mint Berzsenyi niklai otthona,
Labilis a személye, mint háborgó tengeren egy gondola,
Konzervatív minden gondolata, de tudja mi a norma
Fel-és kiismerhetetlen, mint egy absztrakt forma
Eltaszítok magamtól mindent, és kitaszítottá is válok
Az emberek közé nem járok, a változásra várok,
Nekem van igazam, pedig mindent másként látok,
Ez a különlegességem, de néha olyan, mint egy átok
Nem tehetek mást, szánalommal nézek rátok ti naív emberek,
Azt hiszitek, hogy így egymagamban csak szenvedek?
Minden köpönyegforgató embert megvetek,
A szilárd meggyőződésemből nem engedek
A gondolatok csak úgy kavarognak a fejemben
Egy átlagos ember mit tenne most a helyemben?
Nem gondolkodna, hanem cselekedne, tenne valamit
Azon lenne, hogy porig alázzon valakit
Nem tehetünk róla, hogy a társadalom alakít,
Mindenkit, de minket is, remetéket
Talán ezért is gyűlöljük ezt a romlott nemzedéket
Refrén: x2
Modern remeték - nem érdekel a romlott nemzedék
Modern remeték - pusztuljon ez a nemzedék
*Elégedett vagyok...*
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
