|
|
|
| Előadó: | Máté Péter |
|---|---|
| Album: | Csak az álom nem elég |
| Megjelenés: | 2010 |
| Hossz: | 3:00 |
| Szövegírók: |
Halmágyi Sándor Tomsits Rudolf |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Retro Media |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr:
Süvít a szél, én meg az utcákat járom,
Süvít a szél, szinte sírnak a fák,
Rég megfogadtam: soha többet nem megyek feléd.
Süvít a szél, micsoda éj,
Sírnak a fák, de nem sírok én
Nem vártak senkit még, mint ahogy én téged,
Megállt a vén idő, ha nem voltál velem,
Úgy éltünk boldogan, mint soha még senki,
És mégis szótlanul el tudtál menni.
Refr.
Nem volt az könnyű nap, nem tudom, hogy bírtam,
Semmi sem érdekelt, hisz nem voltál velem,
Meg kellett szoknom azt, hogy egyedül élek,
Pokoli lecke volt feledni téged.
Süvít a szél, én meg az utcákat járom,
Süvít a szél, szinte sírnak a fák,
Már nem is fáj, hogy soha többet nem láthatlak én,
Süvít a szél, micsoda éj,
Sírnak a fák, de nem sírok én,
Sírnak a fák, süvít a szél.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
