|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
Telegdy Dániel |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
2x
Kajak rocksztár vagyok, ez az élet, meredek,
Sose mondták, hogy kerüljem el a szereket,
Nőből sok száz, csak egynek mondtam hogy; “szeretlek”,
Jaj, hoppá…ő már rég elfelejtett
Gyere, üljél le babám,
Mennem kell, mert a városnak szüksége van rám,
Ha ez kell, hát még szívtelenebb leszek majd ezután,
Annyit megyek, milliomos lett a terapeutám,
Elviszem a csajszit, leszarom, hogy ki a párja,
Ő is elfelejti, míg a nevem kiabálja,
Kispadon a helyed, ha nem tudod mi a pálya,
Imádja a horoszkópom, könnyen kitalálja,
Jön a sok irigy, támad rám,
Kurva nagy botrány lenne, ha kinyitnám a szám,
Álljál hátrébb, ne érj hozzám, ez Philipp Plein, babám,
Top 1 trending vagyok, tesó, felkapott a számlaszám,
A szarom az telibe veri a Grammy-t is, a Fonogramm-ot, meg neked adom,
Hallom, hogy mi kering rólam már megint, miből semmi nem igaz, de leszarom,
Azt mondod szerinted szelíd a csajod, de szerintem pedig egy állat,
Kajakra megijed, úgy tűnik, nem igen látott még egy ilyet, jobb vagyok nálad,
2x
Kajak rocksztár vagyok, ez az élet, meredek,
Sose mondták, hogy kerüljem el a szereket,
Nőből sok száz, csak egynek mondtam hogy; “szeretlek”,
Jaj, hoppá…ő már rég elfelejtett
Engem szidni mostanában divat, lám,
Mégis itt vagyok még mindig, hogy vége lenne vitatnám,
Hallom az exem, oh, de ki van rám,
Lehet nem tudja, hogy bele sem jöttem még igazán,
Bye-bye, szerelem, hát ég veled,
Helyetted most itt az ágyban két nő szédeleg,
Vajon bírnád e, testvérém, ezt az életet?
Ha megindulok Pénteken, akkor csak Kedden ébredek,
Remélem ébredek,
Már, ha értetek,
Nem kéne dicsekednem,
A nőkhöz nincsen kedvem, legalább van min nevetnem,
Áthívom az exem, hazaküldöm, hogyha tiszteletlen,
A sex-ből ex lett, ex-ből x, az x meg ismeretlen,
Oh, miért…miért nem fekszem le?
A drogok bennem, a csaj meg rajtam dolgozik egyszerre,
De nem maradhat itt ő sem, megbánnám csak reggelre,
Pedig tudom jól, hogy szeretne, tenne a kedvemre,
De kit érdekel itt bármi, szarok már a lelkemre,
Nem félek hát, készen állok, hogyha mennem kellene,
Akartam egy házat, feleséget, gyerekeket, de
Kiváncsi vagyok, mielőtt megölöm magamat, meg lesz-e…
2x
Kajak rocksztár vagyok, ez az élet, meredek,
Sose mondták, hogy kerüljem el a szereket,
Nőből sok száz, csak egynek mondtam hogy; “szeretlek”,
Jaj, hoppá…ő már rég elfelejtett
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
