|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | AZ ALBUM |
| Megjelenés: | 2023 |
| Hossz: | 3:04 |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
LehoLegacy |
|
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kérdezik tőlem, hogy mennyit keresek, túl sok az a szám,
Ha tehetném odaadnám,
Nem érdekel már, mit mondanak rám,
Inkább, azon gondolkodom, a kövi milliómat hova raknám,
Már bulizni nem járok,
Békésen élek, mert minden faszfejet magam elől elzárok,
Először segítenének, de kifosztanak, olyan ez mint a jelzálog,
Ezek a barátok rövidebb életűek, mint az elfbar-ok,
Úgy tűnik nekem ez még megy,
Az álmokból mára pénz lett,
Sose megyünk tönkre, én ebben hiszek, tedd fel a kezedet, ha érzed,
Emberektől hallom vissza, hogy elvileg tavaly még elvonón voltam,
Csak azért gondolják ezt, mert egy éve nem rotyogok velük a BOB-ban,
Chh…, jól van,
Eleget hagytam, hogy pletykáljatok, de többet már nem maradok szótlan,
Álljunk is itt meg egy szóra,
Ribancok nincsen több móka,
Nincsen tőletek szükségem több csókra,
Találtam szívet a “Szívtelen” óta,
Baszki, milliomos huszonévesen,
Küzdöttem, ezért lett fullos életem,
Néha még nekem is sok ez a szar, ami körülöttem van, de tudod, élvezem,
És tudom, hogy biztosan hagyok itt valamit,
Veletek leszek egy darabig,
Ugyanaz a gyerek maradok, aki voltam, az utolsó pillanatig,
Utál a szakma,
Le vannak szarva,
Idáig kellett volna befutni, az idejét mindenki megkapta,
Amúgy csak jelzem,
Hogy én magam miatt kezdtem,
Nem azért, hogy rengeteg pénzem legyen majd, vagy, hogy bárkinek is tetsszen,
Óriási jogokban,
Megyek, mert rengeteg dolog van,
Akkor is csinálom tovább ezt a szart, ha ebből sohasem lesz Fonogram,
Neked ez lehet csak zene, de nekem sokkal inkább a nemzet aranya,
Mindegy, hogy mit mond akárki, mert tudom, ha itt lenne, most büszke lenne rám nagyapa,
Vannak már emberek, akikre számíthatok, nem csak magamra,
Majdnem elpatkoltam nem rég, de visszatértértem, haver, erősebb vagyok, mint valaha
Visszaveszem, ami jár,
Ez a szar az enyém,
Mindig lesz, aki utál,
De ez vagyok én,
A szemük becsukták,
De ezt bebukták,
Megígérem ezután,
Visszaveszem, ami jár,
Ez a szar az enyém
Hahahah,
Újra itt vagyok,
Azt hittétek l, hogy végen, azt hittétek eltűntem,
de hallok mindent, látok mindent,
Eleget voltam távol,
Itt az ideje, hogy visszavegyem azt ami az enyem,
keszuljetek fel,
Visszatértem, tesó
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
