|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | AZ ALBUM |
| Megjelenés: | 2023 |
| Hossz: | 3:27 |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
LehoLegacy |
|
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Túl sok itt a zaj,
Beszélnek rólam,
Nekik az is baj,
Ha minden jól van,
Rossz utcában jársz,
Ha nagy dumád van,
Akkor mire vársz,
Csináld utánam
Tesó, ezért tenni kéne, nem a fán terem,
Nekem van mondani valóm, nem csak slágerem,
Csajok, bocs, a Deák Feri az én zsánerem,
Annyit turnézok, a Waze lett a hátterem,
Nehezen férünk meg veletek egy térbe’,
Ha találkozunk, tesó, ereszkedj térdre,
Spanommal fekszik le csajod, hogy bekerülhessen a backstage-be,
Ne aggódj hazamegy hozzád, úgy tűnik hozzánk nem fér be,
Repperek szólnak be a story-ban, nem baj, jár nekik öt perc hírnév,
Hogyha elmondanám, mennyit keresek, nem hinnék,
A minőség helyett nálatok inkább mennyiség,
Nem az számít, testvérem, hogy topon vagy, hanem az, hogy meddig még,
Mit, mit, mit méregeted az én spanomat,
Csitt, csitt, csitt, magadra hozod a bajokat,
Bánni fogja, aki marogat,
Nem hallgatom meg a szarodat,
Nem hallgatjuk meg a szarodat
2x
Túl sok itt a zaj,
Beszélnek rólam,
Nekik az is baj,
Ha minden jól van,
Rossz utcában jársz,
Ha nagy dumád van,
Akkor mire vársz,
Csináld utánam
Nem tudod, hogy mennyibe kerül nekem egy óra,
A csajszikát otthagytam, nagyon rákapott a hóra,
Azt mondta, hogy mostanában ráfüggtem a dzsóra,
Ha nem írok vissza neki, hát mindig az a gondja,
Én egyedül nőttem fel,
Keveset láttatok ebből a képből, nekem ez többet nem kell,
Kell még száz lány, meg két sör,
Este villa, kaviár,
Unalmas a mai már,
Mindig elkaptam a vibe-ot, odabasztam, ami jár,
Megvettem, elhagytam, adios,
Nem is kell sok pénz,
Őt is megbasztam, mit pánikolsz,
Ez full Sun City haze,
Mindig van dugi nálam, mindig legyen,
Leakek rólam az ivivemen,
Egyetlen szívem a Vivienem,
Mégis tudom, hogy kicsi a city nekem,
Nem érted, mert ez más szint,
Nők, pénz, meg kábszi,
Itt van velem egy fullos gádzsi,
AMG Benz, Andrássy,
AMG…
2x
Túl sok itt a zaj,
Beszélnek rólam,
Nekik az is baj,
Ha minden jól van,
Rossz utcában jársz,
Ha nagy dumád van,
Akkor mire vársz,
Csináld utánam
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
