|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | AZ ALBUM |
| Megjelenés: | 2023 |
| Hossz: | 2:48 |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
LehoLegacy |
|
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nézd meg ezeket a rajokat,
Ez a sok repper csak alulról…
Ah, nézzük meg mégegyszer…
Hozd be a dobokat…
Nézdmeg ezeket a rajokat,
Ez a sok repper csak alulról nyalogat,
Kevesebbet kéne szemetelni,
Szóval inkább, kérlek, ne dobjatok ki dalokat,
Az én fajtám soha nem pihen meg,
Ha már az emberek a tv-nek nem hihetnek,
Tanítom a gyerekeket, mert rám felfigyelnek,
Az egyetlen tanár vagyok, akit jól megfizetnek,
Vágod, ilyen ez a repper élet,
Már köreimben én vagyok a legfehérebb,
Bármit tehetek és nincsen, aki tetten érhet,
Hozzám se tudnál te nyúlni előbb lenne véged,
Talán ezért tűnők elég laza alaknak,
Mert már adtam pofont egy-két fasza alapnak,
Hagyd már a mikrofont, elég baja van annak,
More, menjél haza magadnak,
Nem illeszkedtek az új trendbe,
Ez az old-school már olyan, mintha klub lenne,
Azt hazudjátok, hogy utáljátok az új zenéket, ááá, szóval ezért vagytok full cap-be’,
Tudom, pályáztok az én székemre,
Úgy a tapossátok a gázt, mintha vészfék lenne,
Magas elvárások vannak és én erre,
Fogtam magamat, aztán megnőttem két méterre,
Csak ellenem imádkoztok folyton,
Akkor lesz vége ennek a szarnak majd, ha mondom,
Körbenézek, senkit nem látok a fronton,
Vágod, innen tudom, soha nem voltatok topon
Vágod?
Vágom.
Vágod?
Mondom, hogy vágom!
Pojácának lenni, kajak divat , tudom,
Bárcsak felszívódnátok mind, mint a hialuron,
Hagyd békén a repper, mostmár ne mérgezd tovább,
Azt hitted randalírozhatsz itt majd, de benézted, komám,
Sok a csótány, invázió van,
Belétek zuhonok, mint egy “iszlám pilóta”,
Az összes magadfajta trébe lesz téve,
Már itt a fejed a sniper-em célkeresztjébe’,
Kiloccsant a fejed végre,
Megdöglöttél, te szerencsétlen,
Akad itthon veréb bőven,
Itt a vakcinám, tekerjed a zeném följebb,
Az én soraim mindig a legveszedelmesebbek,
Ha meghallják a gádzsik, egyből beszerelmesednek,
Épp tarolnak a tenyész bikák,
Gyere, Danikám, ma miénk lesz az egész világ
Vágod?
Vágom.
Vágod?
Mondom, hogy vágom!
Vágod?!
Mondom, hogy vágom b***meg!
Ah…
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
