|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | AZ ALBUM |
| Megjelenés: | 2023 |
| Hossz: | 3:55 |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
LehoLegacy |
|
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nagy számaim vannak nagy számban,
Szoboszlai vagyok, csak másban,
Hiába van ennyi pénzem, a szemem akkor is mindig csak labdán van,
Nincs szabad helyem a naptárban,
4 éve benne a szakmában,
Esküszöm, kajakra Wc pucoló lehetnék, tesó, annyi szart láttam,
Megtanultam elfogadni, ha valaki nem szeret,
Hisz a legtöbb esetben még saját magukat sem szeretik az emberek,
Én is csak azt csinálom, amiben jó vagyok, tovább dobálom pénzért a fact-eket,
Ezt neked,
Régen befoglaltam a helyemet, ti nem vagytok itt mások, csak vendégek,
Csendben kell legyetek, az a bajotok, de kapnátok lapot, ha vennétek,
Bekapcsolom én a telómat és máris 350ezren néznek,
De engem tényleg,
Szóvá nem tettem eddig,
Azt hittem, nem kell, de elfelejtik,
Azt hogyha én annó nem kezdem el, a rap zenében depizni nem lenne trending,
Jókat derülök,
Fellépek bárhol, de sokba kerülök,
Szárnyalok, vágod, nem próba repülök,
Nem leszel magasabb, hogyha leülök,
Mindig is makacs egy srác voltam,
Minden éjjel erről álmodtam,
Ma meg azokkal feat-elek, akikre nem rég még az OSG-n csápoltam,
Idő kellett az eredményhez,
Azt hiszik könnyű, de nem szép ez,
Rengeteg fájdalommal járt ez a szar, de csak lett belőle egy Mercedes,
Olyan régóta itt vagyok, hogy már nem is ünnepelek,
Ha nem elmennék, fel se tűnne neked,
Maradok én a bűnbak, amúgy is eleget büntettetek,
Felejtsd a bút,
Tied a világ,
Nehéz ez az út,
Nem a te hibád,
De ne haragudj,
Ha valami bánt téged,
Tudom a lelkem az eltaszít, mindig így lesz,
Nekem csak egy ember kell, aki mindig itt lesz,
De hogyha egyszer ez elszakít minket, akkor szóljál rám,
Tudom a lelkem az eltaszít, mindig így lesz,
Nekem csak egy ember kell, aki mindig itt lesz,
De hogyha egyszer ez elszakít minket, akkor szóljál rám…
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
