|
|
|
| Előadó: | Sziámi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha végignéz ezen a termen,
itt minden a gépnek része,
karok sípok, kerekek, fúvókák
s az ön szívverése, uram,
szintén a gépnek része most,
mivel a terembe lépett,
s a padló áramkörén át
illeszkedett az egészhez.
Tessék? – Igen, hatalmas gép,
de gombnyomásra
– megnyomok magamon egy gombot –
kicsi lesz, mint egy aktatáska,
amilyet eddig ön is hordott.
Hogy hova lett? – hát,
beépült az is a gépbe,
igen, a kezével együtt,
nézze csak meg,
a tükörképe
jól mutatja,
úgy… egyik szemét most
kiszedem, és ön elé tartom,
ne rémüljön meg, természetes,
ha úgy érzi, hogy a két parton
rekedt egy-egy szeme,
s ön a folyó.
Ez azért van, mert
túlhúztam a kart,
tudom, hogy az ön karját,
s így eldugult a lefolyó,
amelyiken át ürítem a tartályt.
igen, amelyikbe gyűjti a gép,
– nyugodtan nevezzük így, uram -
a mindannyiunk szemetét,
ábrándokat, sunyi kis vágyakat,
fényképeket, gyerekes firkát…
Hagyja most a lábát, uram,
jöjjön, nézze meg inkább,
ha ezt a medencét savval töltöm
… persze, hogy az ön medencéje,
az energiaszintünk rögtön
fölmegy a másfélszeresére,
ami azért fontos, uram,
mert, ha jön a következő vendég,
igen, egy kedves érdeklődő,
amilyen ön is volt még nemrég,
szóval, ha jön, és beépítéséhez
nincs kéznél elég energia,
akkor, sajnos, a gépnek
muszáj lassítania,
ami egy ekkora gépnél,
lássa be, roppant veszteség,
úgyhogy a gyorsítócsavar-fejet,
– hát persze, hogy az ön fejét –
egy kicsit szorosabbra húzom.
Mostantól kezdve, kérem, írja át,
hogy a gép is megérthesse,
gondolatának bioáramát
az aktuális programnyelvre,
úgy tegye föl kérdéseit,
ami alatt én ürítem a tartályt…
hűha, mekkora szív ez itt!
– Hát persze, hogy az öné volt, uram,
no, lássuk, hogy hangzik a kérdés…
– Persze, hogy járhat még az utcán,
hisz erre találta ki a gép, és?
Igen uram, hát persze, hogy
része vagyok én is a gépnek:
praktikus, nem? – egy aktatáska,
amibe én is beleférek.
Most pedig indulunk, uram.
Megnyomok magamon egy gombot,
s kicsi lesz, mint az aktatáska,
amilyet eddig ön is hordott.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
