|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | Rossz ember |
| Megjelenés: | 2022 |
| Hossz: | 3:17 |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
LehoLegacy |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
2x
Sajnálom, hogy ilyen vagyok, de nekem mennem kell,
Nem lehet mit kezdeni az én elesett lelkemmel,
Fáj, hogy sok ember csak az én hibámból vesztett el,
Az én fajtám folyton ezzel fekszik és ezzel kel
Ezzel kelek fel és ezzel is fekszem,
Vajon miért nincsen egyetlen egy exem,
Nem tudok megbízni, pedig igyekeztem,
Egyedül maradok már örökre, ha így kezdtem,
Talán így kell ennek lennie,
Talán az a keresztem, hogy nem bízhatok senkibe,
Mindig ráhozom a saját bajomat mindenkire,
Felkapom a gitáromat és irány a semmibe,
Jön egy vihar és én elrejtőzök mögé,
Néha esélyt adtam neki, de így váltam törötté,
Tudom, a vágyad, hogy Te és Én örökké,
De nem való ez neked, az én lelkem az ördögé,
Nálam ilyen ez a vér,
Folyton tennem kell azért,
Hogy megálljak a két lábamon, ha szembejön a szél,
Az élet bármit hozhat,
Csak egy foglalkozhat,
Hogy soha többet ne kelljen megélnem a sok rosszat
2x
Sajnálom, hogy ilyen vagyok, de nekem mennem kell,
Nem lehet mit kezdeni az én elesett lelkemmel,
Fáj, hogy sok ember csak az én hibámból vesztett el,
Az én fajtám folyton ezzel fekszik és ezzel kel
Nehéz mondani egy jót rám,
Mindig elrontok valamit, ilyen az én formám,
Sajnálom, de szerelemre nincs egy szabad órám,
Felmegyek a színpadra és kezdődik show time,
Éppen ezért kevesen
Maradtak velem, de én csak őket szeretem,
Fogadd el, hogy nekem nincs ki a négy kerekem,
Nem az a baj, hogy lelépek, hanem hogy megtehetem,
Sokan ismertek már félre,
A kamu embereket leváltottam a pénzre,
Mindig elhagytam mindenkit, de mindig megérte,
Soká lesz, hogy én egy nő előtt lerogyok térdre,
Az időm kihasználom,
Vedd észre, nem tudsz segíteni ezen a srácon,
Idővel úgyis letépem majd a rabláncom,
Tudom, fáj, de menthetetlen vagyok, sajnálom
2x
Sajnálom, hogy ilyen vagyok, de nekem mennem kell,
Nem lehet mit kezdeni az én elesett lelkemmel,
Fáj, hogy sok ember csak az én hibámból vesztett el,
Az én fajtám folyton ezzel fekszik és ezzel kel
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
