|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | Rossz ember |
| Megjelenés: | 2022 |
| Hossz: | 2:52 |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
Telegdy Dániel LehoLegacy |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Minek az a szív, ha nem használod,
Add nekem, amíg te nem sajnálod,
Segíthetnék rajtad, hogyha hagynád,
Ha hagynád
Te mégis inkább hagyod, hadd fájjon,
De nekem is fáj, hiszen sajnálom,
Segíthetnék rajtad, hogyha hagynád,
De sose adod oda már
Nem hagyom magamat, miért is hagynám,
Hallgasd meg pár dalom, ha kíváncsi vagy rám,
Meglátod majd, miért magányos az én fajtám,
És hogy nem szándékosan vagyok rossz, csak ez a szakmám,
Folyton próbálsz megváltoztatni, de nem megy,
Ezért menekültem előled, csak hogy ne szenvedj,
Nem vagyok jó ember, ezért kell elengedj,
De ha elmész, helyetted nem tudom, hogy mikor lesz egy,
Olyan lány, kinek megfogadnám, hogy érte változok,
És hogy találnék új szívet, mikor még egyet gyászolok,
Most is úgy érzem magamat, mint a vándorok,
Messzire visznek el a zongora és a lábdobok,
Sajnálom, de elmondtam már neked ezerszer,
Szívtelen vagyok és nem lehetsz rá te az ellenszer,
Sajnálom, hogy nem tudtam megbízni benned, mer’
Nem hittem, hogy neked a szerelmem kell…
Minek az a szív, ha nem használod,
Add nekem, amíg te nem sajnálod,
Segíthetnék rajtad, hogyha hagynád,
Ha hagynád
De mégis inkább hagyod, hadd fájjon,
De nekem is fáj, hiszen sajnálom,
Segíthetnék rajtad, hogyha hagynád,
De sose adod oda már
Mondd, miért küzdesz ezek után értem,
Nem vigyáztam rád úgy, pedig megígértem,
Pontosan az lettem, amit elítéltem,
Elhibázom, helyrehozom, aztán megismétlem,
Fáj, hogy kellett ennyi évig várnom,
Fáj, hogy így szeretek valakit, de mégis bántom,
Szar emberré váltam, ez a tanulságom,
De tudnod kell, hogy őszinte volt, minden hazugságom,
Az élet sokat adott, közben el is vett,
Mondtam, hogy nem tudsz megmenteni és látod nem is ment,
Te fent érzed magadat jól, én pedig lent,
Az életem egy film és tudom jól, hogy nem lesz happy end,
Megtanultam, a szerelem nem lesz soha fair,
De a tied úgy hatott rám, mint egy csoda szer,
Legyen hát, a szívem utoljára fogadd el,
Kérlek, mutasd meg, szeretni hogyan kell
Minek az a szív, ha nem használod,
Add nekem, amíg te nem sajnálod,
Segíthetnék rajtad, hogyha hagynád,
Ha hagynád
De mégis inkább hagyod, hadd fájjon,
De nekem is fáj, hiszen sajnálom,
Segíthetnék rajtad, hogyha hagynád,
De sose adod oda már
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
