|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
LehoLegacy |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Én faszagyerek vagyok
Azt mondják nekem a spanok
Túl makacs vagyok
De ilyen ez a vér, megyek az utamon
Azt, hogy mit hoz, nem tudhatom
Szerintük ez veszélyes lehet
De Én senkire nem hallgattam
Amit kaptam, én is mindig azt adtam
Fentmaradok, dolgozok még hajnalban
Az Ördög folyton itt liheg a sarkamban
Én nem mondok soha sorryt
Letépem a láncomat magamról, hogyha szorít
Rámegyek és zsákolok, játszom itt a Kobe-t
Én is csak 8 után érkezem meg, mint a Covid
Az emberek behálóznak sajátnak, tiszta wifi
Megszoktam, hogy másoknak az álmaim a sci-fi
Kimásztam már a sárból, onnan jöttem ide, szivi
Az akkordokat vakon fogom le úgy, mint a Stevie
Nekem azt kamázzák a zenémben, hogy eredeti
Előfordul, hogy valaki pont nem szereti
Mennyi munkám van ebben, ezt sok elfeledi
Folyton célkeresztben vagyok, John F. Kennedy
Éjjel csinálom a pénzt a cimborákkal
Lassan házat veszek, végeztem a kisszobával
Nem kérjük a kommentjeidet a piszkos száddal
Kitörölheted a seggedet a diplomáddal
Én faszagyerek vagyok
Azt mondják nekem a spanok
Túl makacs vagyok
De ilyen ez a vér, megyek az utamon
Azt, hogy mit hoz, nem tudhatom
Szerintük ez veszélyes lehet
De Én senkire nem hallgattam
Amit kaptam, én is mindig azt adtam
Fentmaradok, dolgozok még hajnalban
Az Ördög folyton itt liheg a sarkamban
C4, megkoronázott hip-hop Maradona, hiába
Kértek kisgyerekként, nem hallgattam a szép szóra
Rajtam a mezem, amíg fenn vannak a kezek
Én a Kempinski helyett inkább a telepen leszek
Árnyékos oldal, ahol megszokott a káosz
Rap zene a híd, tudod, minden boldogsághoz
Mert itt nincsen Crips, se Bloods
Nem lettem bandatag
Túsznak leszel jó, ne hidd, hogy nagyba vagy
Faszagyerek voltam, vagyok és az maradok
Csak az első osztály, nem utazok a fapadon
Velem a csapatom, és folyhat a Chivas
Magamnak zenéltem mindig, leszarom, ki csipáz
Stúdióba be, itt rap zene lesz életfogytig
Hígult a szakma, a műfaj romlik
Fain vagyok egy bizonyos pontig
Kamu celebszajhák, mind forintos prostik
Én faszagyerek vagyok
Azt mondják nekem a spanok
Túl makacs vagyok
De ilyen ez a vér, megyek az utamon
Azt, hogy mit hoz, nem tudhatom
Szerintük ez veszélyes lehet
De Én senkire nem hallgattam
Amit kaptam, én is mindig azt adtam
Fentmaradok, dolgozok még hajnalban
Az Ördög folyton itt liheg a sarkamban
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
