|
|
|
| Előadó: | Szabó Ádám |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Széki Attila "Curtis" Szabó Ádám |
|
Vígh Arnold Széki Attila "Curtis" Szabó Ádám |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Elfáradt minden porcikám
Kínos, mert üres az összes pohár
A holnap már most fáj
Kikészítettem az új ruhát
Remélve, hogy lesz egy új barát
Ki észrevesz
Elváltam az összes embertől
Ki szájára vette a teremtőt
A bőrt a képről leszedtem
Ebből varrtam az új ruhát
Sajnos tökéletes volt rám
És ez nem egy jelmez
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Nekem a jegyem a végtelenbe szól már
Istenem most hol vár, nem itt a pultnál
Magamat szedtem rá csúnyán
Őrangyalom húzd rám a csuklyám
A lelkekben nem találtam se szépet, se jót
Elfáradt teste, küldd a mindenhatót
Minden züllött arc megmarad, az emlék
Ez sírgödör, fázok, már rég elmennék
Ez a saját poklom, nem vagyok vendég
A nevemet egy panel falára fessék
Egy virrasztásom az éjszaka leplén
Úgy lesz, mint anno jó anyám keblén
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Egy számkivetett, ki békére lelt a csendben
És érzi, hogy elhal a hang a téren
És úgy ölel át, mintha félne
Hirtelen üres lett néhány pohár
Tudtam, hogy ellep majd minden mocsár
Sötét szobák, ez a magány
Mert ez vagyok én
Ki fáradhatatlanul küzd amellett
Hogy mindenkiben legyen egy bizonyos jellem
És ne úgy éljen, mint egy gonosz szellem
Én végzem a dolgom, nem vár a poklom
Az úr a sorsom, az ima az otthon
De ki vagy te? Mit akarsz az élettől
Mikor félsz te a saját véredtől
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
