|
|
|
| Előadó: | Fontos@szöveg |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Branyiczky Rita (F) |
|
Branyiczky Rita (F) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tizenhat évesen, a világra éhesen,
Ismertem egy lányt, nem feledem őt sosem.
Olyan szépen mosolygott, s igéző volt kék szeme,
Ez egy életre szól - hittem, ámde véget ért vele.
Azt mondta az anyukám, ne bánkódjak már miatta, hisz
Minden könnycseppért kár, amely a múltat siratja,
A hazug lány szerelme többé sose sértsen!
Életfogytig rock 'n roll - mondtam, s tovább léptem.
Az arc örökre megmarad,
Hallgatag szív őrzi azt.
A Föld árnyékos oldalán jártam saját utamat,
Az éjszakai országúton kísértettem sorsomat.
Ajánlott útvonal, ha szíved szavát követed,
Kemény játék, bírnod kell a szelet és a köveket.
A nagy folyó végül úgyis tenger vizébe szalad,
Hajnali óceán partján ért engem a pirkadat,
Ezüst eső hullott reám, elmosta a bánatom,
Fekete pillangó rebbent, s megpihent a vállamon,
Rózsafák illatát hozta a szelíd szellő nekem,
Tízezer lépés után már tudtam, itt van a helyem.
Varázslatos fehér kő egy takaros ház udvarán -
Gyöngyhajú lány szobra nézett a márványból vissza rám.
Égi jel, rögtön éreztem, megtaláltam társamat.
Óh, jöjj! - szinte hívott engem a karcsú női alak.
Léna volt a modell neve, smaragd lángja zöld szeme,
Tűzvihar kélt a lelkemben, valóra vált a mese.
Naplemente bíbor fénye,
Éjféli koncert zenéje,
Őrültek órája, és még számtalan más pillanat,
Végül ez a tangó, amely mindörökre megmaradt.
Nem tilthatom meg a múltnak, néha szólít, integet.
Nyári éjek asszonya, ha hívna is, már nem megyek.
A madár, ha alkonyatkor fészkére száll, ott marad,
A bűvész a szám után nem ránt kalapból több nyulat.
Hűtlen barátok, akik rég eltávoztak, nincsenek,
Régi csibészek, akikkel együtt űztünk vicceket -
Égi vándor lett mindahány,
Csillagok útján jár talán, s
Volt egy bohóc, aki szintén ott ontja poénjait,
Trombitás Frédi zenéje minden embert felderít.
Sötét a város, késő van, lassan éjfél közeleg,
Petróleumlámpa lángja ad most fényt és meleget,
Napot hoztam, csillagot kis padlásszobámba,
Kötéltánc a pókháló falon függő árnya.
Mozgó világ, bitbe fagyott hittel hajtott vágyak,
A könyvelő álma ez, hol minden számmá válhat.
Babylon régen elbukott, de tanulságos példája
Ne legyen az enyészeté, szálljon apáról fiára!
200 évvel az utolsó háború után, nem tudni, hogy lesz-e élet,
Addig élj, míg van reményed!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
