Előadó: | Children of Distance |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Somogyi Péter (Horus) Ács Róbert (Carp-E) Nyári Roland (Shady) |
Somogyi Péter (Horus) Ács Róbert (Carp-E) Nyári Roland (Shady) |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Élni vagy élni hagyni,
melyiket választanád?
Bármit teszek,
minden kapcsolatom társas magány
Túlságosan monoton,
ahogy az élet csendben lepereg
Bánat jár a nyomomban,
mert üres szívvel szeretek
Utánam csak könny,
megtört szív, elfojtott harag
Érzéketlen ölelések
meg ki nem mondott szavak
Próbáltál te segíteni,
de úgy érzem, már menthetetlen
Talán látlak még,
ha az életemet rendbe tettem
Csalódások kövezték ki
az utat nekem idáig
De aki nem szeret már,
újra még egyszer nem hibázik
Magamba temettem magam,
nincsen, aki kiásna
Ordítanék belülről,
hogy mentsél ki, de hiába
Nem tudod, milyen hangos a szívem
Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
A falamon a képeket nézem
Hiába akarod, én akkor sem értem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
Eddig bírtam, elég volt,
hogy végig pótlék voltam
Tűrtem szótlan jóban-rosszban
azért, hogy lemondj rólam
A csókod, bókod, ölelésed
valójában kinek szólt?
Én forró szívvel adtam őket,
míg a tied hideg volt
Bármennyit adhatok magamból,
neked ez nem lesz elég
Még kellettem is magam,
de nem mutattad, hogy kellenék
Nem csak nálam van ez így,
neked nem megy senkivel sem
Ami tőlem telt, azt megtettem,
sok mindent elviseltem
A szerelmet nem válthatod ki
sem ésszel, sem pénzzel
Egymagad jöttél a világra,
és majd egyedül is mész el
Ez volt az utolsó szó,
amit még szívembe döftél
Aztán kiléptél az ajtón,
és nem jöttél vissza többé
Nem tudod, milyen hangos a szívem
Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
A falamon a képeket nézem
Hiába akarod, én akkor sem értem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
Egyszer még én is tudtam
úgy szeretni, mint bárki más
De túl sok gondot okoztam,
és nem leszek többé már hibás
Az én lelkemen nem szárad
több könny és harag
Inkább összegyűröm, elhajítom,
és csak a kőszívem marad
Te is tudod, ez nem működött,
egyetlen perc sem volt igaz
Eljátszhatnám, hogy jól vagyok,
de egy megtört ember holtig az
Elsírtam már egy élet
minden könnyét
Én már úgy sem tudnék nevetni,
hogyha ma innen megszöknék
Én nem gátollak többé,
könnyebb lesz ez mindkettőnknek
Hidd el, addig nem leszel szabad,
míg a múlt egymáshoz bilincsel
Most nem köszönök el,
és nem kérdezem, hogy jössz-e
Van az úgy, hogy két kirakós darab
nem passzol össze
Nem tudod, milyen hangos a szívem
Bárhogy akarok, nem szeretek mégsem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé
A falamon a képeket nézem
Hiába akarod, én akkor sem értem
És ha fáj, én már azt sem érzem
Többé, többé, többé.
A most megjelenő ötödik Elefánt nagylemez, a SEMMI az előző két albummal együtt alkot egy univerzumot, miközben zeneileg és szövegében is minden eddiginél jobban elrugaszkodik a zenekar “megszokott” világától. Az eklektikus, mégis átgondolt és szorosan összekapcsolódó tematikák mentén haladó anyag koncepciója egyszerre jól körülhatárolható és absztrakt - pont, ahogy a semmi.
Nemrégiben a Van Harag című zaklatott hangvételű dallal, és a hozzá készült felkavaró videoklippel vezette fel új nagylemezét az Elefánt. Ez azonban valóban egy ízelítő volt a most megjelenő, tizenegy dalos albumról, amin egyszerre jelennek meg a ‘90-es évek post-punk és stoner hatásai, a mélabús, andalító dallamok és a szintetizátor minden mennyiségben. Mindez valahogy mégis olyan formában, hogy a sokféleség egy kerek egészet alkot - ebben segítségükre volt producerük, Dexter.
A most megjelenő SEMMI névválasztása sem véletlen, kapcsolatban áll ugyanis a korábbi, Minden című lemezzel, illetve vannak olyan dalpárok - például a Kösz és a Bocs vagy a Nincs harag és a Van Harag -, amelyek témájukban alkotnak egy univerzumot, sőt, kiegészítik egymást.
Nem csak zeneileg, de dalszövegek tekintetében is változatos a SEMMI, ami olyan témákat feszeget, ami mindannyiunkat foglalkoztat, magunkban sokat merengünk rajta, de valahogy mégis nehezünkre esik beszélni róla.
“Kevésbe a hétköznapok, és sokkal inkább az egzisztenciális jellegű kérdésekkel foglalkozunk, annak filozófiai értelmében. Ilyen például a halál vagy a semmi - én szeretem körbejárni ezeket a témákat, és van ezzel kapcsolatban mondanivalóm is. Mi nem arról mesélünk, hogy mi történik velünk vagy körülöttünk, sokkal inkább arról, mi zajlik le a fejünkben.” - tette hozzá Szendrői.
A semmit ráadásul nem csak zeneileg és mondanivaló tekintetében boncolgatják, hanem Tihanyi Anna fotográfus segítségével vizuálisan is megjelenítik. A koncepcióról így mesél:
“Az alapvető választóvonal a termékeny, vagyis a pozitív semmi, és a mindent elpusztító semmi között alakult ki. Az alapötlet a szoba volt egy térben (van is a lemezen egy ilyen című dal), ebben próbáltam meg elhelyezni a zenekart, és köréjük különböző elemeket használni. Én általában amúgy is terekben gondolkodom, itt pedig szerettünk volna egy semmihez nem kapcsolódó, “lebegő”, az ürességet ellensúlyozó teret kialakítani. Egy közös alkotói pillanatot kerestünk, ahol a csendet, a káoszban lévő nyugalmat tudjuk kifejezni.”
Ezzel tehát egy új fejezet kezdődik az Elefánt életében, aminek első állomása június 7-én lesz a Budapest Parkban, ahol bemutatják a bemutathatatlant, vagyis a SEMMI-t, amelynek dalait itt hallhatja majd a közönség először élőben.
Elefánt - SEMMI: https://open.spotify.com/album/1Rchnvg8ARhvC8IX4Rq0Dn