|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varga Márk (G.w.M) Telegdy Dániel |
|
Varga Márk (G.w.M) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hogyha másokkal vagy, mindig boldog vagy
A szemembe hazudtál, de sajnos megszoktam
Nagyon szégyellem, de bejön ez a hazugság
Megvigasztal, simogat, de nagyon fáj
Hogy valamiért megszakad a szív
A lelkemből egy darabot elvittél
Hogyha szeretsz, miért bántasz, mondd el
Így még senkit nem szerettem
Hogyha szeretsz, miért bántasz, mondd el
Hogyha nem kellek, miért szeretlek?
Hülye vagyok, annyiszor meggyilkoltál
De mégis maradnék
Hülye vagyok, miért gondoltam rólunk
Azt, hogy együtt örökké?
Lelkem szégyenfoltja
Hogy még mindig mennék, ha szólna
Hülye vagyok, annyiszor meggyilkoltál
De mégis maradnék
Annyiszor meggyilkoltál, de mégis maradnék még
Csakis akkor élvezem ezt én is, ha van szépség
De utálnám magamat, hogyha megint elkésnék
El kell engedjelek, mert túl nagy bennem az éhség
És még le se zártam magamban a dolgot
Tovább nyitod a sebet, ahol a késed forgott
Bedobtad a csalit, és én elkaptam a horgot
Szereztem pár foltot, megkísértem a sorsot
Szerettelek tényleg, nem hazudtam
Hogy is hihettem el, ha tudtam
Elcsábítottál, elvakultam
Elhibáztam, megtanultam
Hogyha szeretsz, miért bántasz, mondd el
Így még senkit nem szerettem
Hogyha szeretsz, miért bántasz, mondd el
Hogyha nem kellek, miért szeretlek?
Hülye vagyok, annyiszor meggyilkoltál
De mégis maradnék
Hülye vagyok, miért gondoltam rólunk
Azt, hogy együtt örökké?
Lelkem szégyenfoltja
Hogy még mindig mennék, ha szólna
Hülye vagyok, annyiszor meggyilkoltál
De mégis maradnék
Nincsen olyan szó
Ami kifejezné ezt egybe
Rettegett percek, órák, lidércek
Kínozzák nekem meg a lelkem
Hogyha nem vagy, hogyha elmész
Hogyha nem hiszel bennem már
Egy kóbor kutya lennék
Hogyha nem érkeznék hozzád
Te vagy a kezdet, te vagy a végzet
Minden kincsem, fájó pontom
Senki nem szeretett még jobban
Hiába sokszor elszúrom
Kemény a vér, de ne félj, a tiéd
Amit elérek ebben az életben
Teveled nem tévedtem
Végállomásra érkeztem
Amikor meg elszállt az akarat
Amikor nem aludtam éjjeleken át, gondold át
Feltettem az életemet, fogtam a kezeidet
Énnekem most már nem kell más
Nem volt, nincs szó egy sem
Nem volt illúzió benne
Igazságot mondtam, hogyha szóltam
Nem kell még elengedd
Hogyha szeretsz, miért bántasz, mondd el
Így még senkit nem szerettem
Hogyha szeretsz, miért bántasz, mondd el
Hogyha nem kellek, miért szeretlek?
Hülye vagyok, annyiszor meggyilkoltál
De mégis maradnék
Hülye vagyok, miért gondoltam rólunk
Azt, hogy együtt örökké?
Lelkem szégyenfoltja
Hogy még mindig mennék, ha szólna
Hülye vagyok, annyiszor meggyilkoltál
De mégis maradnék
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
