|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
Lehóczki Dániel |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szívtelen lettem, de nem bánom
Jön majd valaki, én megvárom
Folyton a jó fiút eljátszom
Pedig a lelkiismeretemet elzárom
Túl sokszor vertek át
Bekrepált a szívem
Olyan lettem
Mint egy renegát
Üres már a mellkasom
Nincs olyan, aki belelát
Ezért fogom minden este
Más nőnek a derekát
Elegem lett már mára
Emlékszem még egy pár lányra
Régen túl könnyen estem szerelembe
Mind a szívem kárára
Túl sok lett a nem várt játszma
Sajnálom, de ez már zárva
Hazaküldöm őket, és éjjel
Egyedül hajtom a fejem egy párnára
És rég elmúltak az érzések
A sebek rajtam mind égések
Készpénznek vettem, amit mondtak
Volt ára minden lépésnek
Megláttam a rosszban a szépséget
Nekikezdtem a zenélésnek
Gyakran akadnak nehézségek
És néha széttépnek a kérdések
Elnyel a múltam, és már nyert
Nem akarok lenni egy sztár, mert
Folyton a boldogságról lemondtam
És erre a lelkem ráment
Elvágtam a telefonkábelt
Végre a szívem a csendre rálelt
Csak azért írtam slágert
Mert engem egy nő csúnyán átvert
Szívtelen lettem, de nem bánom
Jön majd valaki, én megvárom
Folyton a jó fiút eljátszom
Pedig a lelkiismeretemet elzárom
Néha úgy érzem, hogy elkéstem
Néha úgy érzem, nem értem
Nincs olyan nő, aki tett értem
Volt, hogy összejött volna, de megléptem
A szívem otthon a szekrényben
Megragasztottam és eltéptem
Nem kell szeretni, soha nem kértem
Folyton azt kérdezi meg, miért nem
Ilyen vagyok, nem tehetek róla
Jobb lesz, ha mindenki megszokja
Nem kell, aki a kezemet a megfogja
Így lehetek csak a legjobb, ja
De én köszönöm nektek
A nőknek, akik átvertek
Nélkületek nem lennék itt
Nem hallgathatnának százezrek
Sohasem hibáztattam még az eget
Jön majd valaki, megadom én a helyet
Melyet olyannak szántam, aki majd szeret
Aki csak a helyes irány fele vezet
Várok olyanra, aki nehéz eset
Valaki, aki megolvasztja a jeget
Akivel a lelkem nyugalomban lehet
Aki később velem együtt sír és nevet
Talán nem lesz így, marad egy álom
Nem baj, legalább lesz pár számom
Egyedül jobb is, nincsen párom
Így tanultam meg, hogy fel kell állnom
Nekimegyek, újra felmászom
Akkor is, hogyha újra megjárom
Nem bánom, eljön, megvárom
Nem stresszelek egy lányon
Szívtelen lettem, de nem bánom
Jön majd valaki, én megvárom
Folyton a jó fiút eljátszom
Pedig a lelkiismeretemet elzárom
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
