|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Telegdy Dániel |
|
Lehóczki Dániel |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sok már az egész nekem néha
Akar egy szeletet magának a sok hiéna
Nem láttam, hogy milyen lesz
Nem volt előttem példa
Néha megbánom
Hogy én is beértem a célba
Én is csak egy srác vagyok, szia
Elveszi az eszemet a pénz és a pia
Mostanában érdekből ír rám sok liba
Visszaírok nekik, pedig tudom, hogy ez hiba
Olyanok keresnek, akik régebben még soha
A barátjának hív, pedig azt sem tudom, hogy kicsoda
Távol tartom magamtól őket, megvan az oka
Néha elmennék jó messzire, de néha nincsen hova
Nem is csoda
Hiszen túl hamar jött ez az egész nekem
Nem voltam felkészülve, de nincs is itt a helyem
Fellépés előtt még mindig megremeg a kezem
Attól nem leszek valaki, hogy páran ismerik a nevem
Rengeteg negatívat kapok, de én lenyelem
Kérlek, mással játsszátok a pszichológust
És ne velem
Százezer ember figyeli minden lélegzetem
Ezért néha elbújok, a hibáimat nézegetem
Sok már az egész nekem néha
Akar egy szeletet magának a sok hiéna
Nem láttam, hogy milyen lesz
Nem volt előttem példa
Néha megbánom
Hogy én is beértem a célba
Éjjeli módban a telefonom
Felvehetném a barátaimnak, de nem fogom
Elzárkózom a világtól, lehúzom a rolóm
Láthatjátok, így születik minden egyes sorom
Mindenki akar egy szeletet magának már
Túl sok lett az olyan, aki hiénának állt
Nem tudják a lakcímemet, csak egy pár barát
Elérhetetlen vagyok, örül a család, ha lát
Mert néha én is csak egy kis egyedüllétre vágyom
Otthon folyton zenét hallgatok, fekszem az ágyon
Ezért érzed úgy, hogy őszinte mindegyik számom
Leírom ezt is, mert ami a szívemen, az a számon
Elmenekülnék, de néha nem értem, hogy miért
Tudom, klisé, de kevés az olyan ember, aki ért
Aki nem adott annó, ma szívességet kér
Néha felteszem kérdést, ez az egész mennyit ér?...
Sok már az egész nekem néha
Akar egy szeletet magának a sok hiéna
Nem láttam, hogy milyen lesz
Nem volt előttem példa
Néha megbánom
Hogy én is beértem a célba
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
