|
|
|
| Előadó: | T. Danny |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Rico Telegdy Dániel |
|
Lehóczki Dániel |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ha valaki azt kérdezi, hogy hogy vagyok
Azt mondom, minden rendben
Keresem azt a felemet, ami boldoggá tesz
De most nincsen bennem
Néha még én sem tudom
Merre kell menjek, vagy mit kell tennem
Mindig is tudtam, hogy hosszú az út
De nekem itt kell lennem
Erre vártam és dolgoztam
Megtettem, amit gondoltam
Hogyha a szerelem elvette a szívemet
Én a zenével pótoltam
Vodkából sokat kortyoltam
Minden fájdalmat kóstoltam
Elegem van, hagyjanak békén
Éppen elég kígyót csókoltam
Túl sok nő miatt tomboltam
Azt hittem, hogy elrontottam
De ide vezetett minden tettem
És összejött végül, jól mondtam
Alig van kaja a gyomromban
Amíg hallgatnak, dolgom van
Ahogy állok a sok ember előtt
A szívem itt dobog a torkomban
Mindig is tudtam, hogy ezzel jár
De tudtam, hogy erre születtem
Sokan nem hitték
Itt van a nevetésük
Még bent a fülemben
Csendben dolgoztam és csak mentem
Mindegy hány akadállyal szemben
Vajon mikor felejtenek el majd engem?
Azt hittem, kibírom, de úgy fáj
Mennék haza már, de hamu vár
Tovább megyek én is, ha muszáj
Majd jobb időket hoz a január
Gyere január
Mondd, hogy jó jön ezután
Hol vagy január
Ugye jobb lesz ezután?
Ha valaki kérdezi testvér
Azt mondom, minden frankó
Pedig ott, ahol élek testvér
Ott nem ismeretlen a padló
Sok szövegemből lett mankó
Sok szövegemből lett bankó
De tiszta maradtam mindig
Most is vágtatok, mint egy vadló
De túl sok lett a rabló
Mikor megnyílt egy pár ajtó
És a fekete varjakból sem lett
Itt útközben pillangó
Csak a munkám nem mulandó
Mert egy vérrel írott napló
És ha valaki kérdezi testvér
Azt mondom, minden frankó
Azt hittem, kibírom, de úgy fáj
Mennék haza már, de hamu vár
Tovább megyek én is, ha muszáj
Majd jobb időket hoz a január
Azt hittem, erős leszek, de nem
Magamban sírok csendesen
Hiába van bárki mellettem
Az egész világ csak ellenem
Azt hittem, kibírom, de úgy fáj
Mennék haza már, de hamu vár
Tovább megyek én is, ha muszáj
Majd jobb időket hoz a január
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
