|
|
|
| Előadó: | Máté Péter |
|---|---|
| Album: | Rockoncertek a Magyar Rádió archivumából 3. |
| Megjelenés: | 1997 |
| Hossz: | 4:03 |
| Szövegírók: |
Szécsi Pál |
|
Máté Péter |
|
| Kiadó: | Polygram |
| Stílus: | lírai sláger, pop |
| Címkék: | depresszió, életérzés, elmegy, elveszett, érzelmes, fájdalom, kín, klisé, lágy, lélekvesztő, lelkis, mélypont, retro, sláger, szakítós, szerelmes, szomorú [+] |
Sokszor arra gondolok,
Éjszakák és nappalok,
miért váltják fel mindig egymást?
Miért nem lehet mindig fény?
Önmagamtól kérdem én;
Miért nem láthatjuk már többé egymást?
Olyan rossz így nélküled,
Elviselni nem lehet.
Gyere vissza hozzám, várok rád! (Várok rád)
Sötétségben élek én,
Sehol nincs egy kis remény,
Úgy vágyom már a nap sugarát.
Sokszor arra gondolok,
Éjszakák és nappalok,
Miért váltják fel mindig egymást?
Na na na na na na na
na na na na na na na
na na na na na na na na na
Olyan rossz így nélküled,
Elviselni nem lehet,
Gyere vissza hozzám, várok rád! (Várok rád)
Sötétségben élek én,
Sehol nincs egy kis remény,
Úgy vágyom már a nap sugarát.
Olyan egyedül vagyok...
Éjszakák és nappalok
Hozzátok őt vissza hozzám.
Hozzátok őt vissza hozzám.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
