|
|
|
| Előadó: | NB |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kívés Gergely |
|
Kívés Gergely |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(km. DJ Slow)
Van egy belépőm egy helyre, úgy hívják az én világom
Hol azt mondják, semmi nem zavarhat meg az ég világon
Csendesül az elme, semmi veszteség-ben erény gyár
Marad a képzelet ha a béke messzeség tengerén jár
Hát mondd bele hogy hey, az élet neked soul
Halk mottó hogy, nem rombolunk mert hű a placc
Örök alkotó műhely, a tré szépen lekoccol
És én csak hallgatom, fülelj..
Minket nem ver szét, furán hathat másnak mit elmondok
Hogy imádom a munkám, mégis minden nap felmondok.. (egy verzét)
Nem csapda, ez inspirál, taníts hé,
nem minden hiphop buliban Ackbar Admirális a DJ ("It’s a trap”)
Éld amíg a szívekben kottázik
ha mindig hamisba húz téged s az igaz fele nem
A legszűrkébb napokon is élénk színekben pompázik
S ha megkérdik mé' csinálom, én mindig azt felelem hogy:
Ez az én világom.
Van egy kilépőm egy helyre úgy hívják az én világom
Hol azt mondják semmi nem zavarhat meg az én világon
Hangosodik a tömeg, mint te, kap erőre csak más
Nincs hátra csak előre dob minden pergőre csapás
Kérdik mi értelme? Hogy lesz ebből étterme?
Nem lehet mindent egy lapra! Mér’ nincs semmi bé terve?
Csak faszkodik az éterbe! Kérem, mégis szabad
Meg hogy mi megy az étrendbe
Ha tét hogy nem kapaszkodik a fake trendbe’
Elég az iparból ha kiparkol a label
Tessék tiéd a pad, hisz még kéreget is helyet
Van egy utópiám hol nem az számít ki markol a léből
És a magyar rap összefog pénisz méregetés helyett
Meg marad tényleg laza, itt önként vagyok túsz
Ide húz, a kamu vigasz fele nem
Bárhol élek, évek óta ide járok haza
S ha megkérdik, miért csinálom, még mindig azt felelem hogy..
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
