|
|
|
| Előadó: | (BSW) BeerSeeWalk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Ferenczei Gábor Gyula Sziklai Mátyás |
|
Dankó Zsolt |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Pörög a kerék, nincs fék (skrt-skrt)
Pörög a zeném, mint rég (csak megyek, megyek)
Kell nekem még több kess (stex)
Kell nekem még több fless (fless)
Benz, Porsche, baszott nagy Range Rover
22 colos felni forog a valagam alatt. game over!
Jaaaaj-jajj-jaj, JAJ! Haver az a nagy baj
Túl jóképű vagyok, engem akar az összes csaj
Ne stresszelj ringyókon, van stexem nincs gondom
KP, motherfuck that bank, azt sem tudom, hogy mi a PIN kódóm
Vedelem a likőrt, sok a bad bitch, megy a twerk
V8 a motor, elkapar a kerék, SK-SK-SKRT
Azzal keresek pénzt amit szeretek, nevetek, nézd
A csapatom matt részeg - mi a faszt néztek?!
Kértem az Istent, hogy jó Istenem adjál pénzt
Isten adott pénzt, Istenem adj még több pénzt
Nekem több kell, soha nem elég
Csak megyek, megyek, megyek, megyek, soha nem elég
Nekem több kell, soha nem elég
Csak megyek, megyek, megyek, megyek, soha nem elég
Refr.
Akarok egy percet, egy órát, egy fuxot, egy nercet
Egy verdát, mi annyira gyors - BRAND NEW PORSCHE
Medence, kertben a grill - CHILL, és a fogamon a grill - BRILL
A házam egy sztriptízbár, megy a trwerk és a biznisz vár
Arany tálcákon hozzák a gádzsik a gyrost, ha indul a party, áthívom a Migos-t
"My bitches bad and boujee" - a széfben a lé, megy a buli
Nyomulok míg lehet, amíg élek mert, mennek az évek a pénzekkel
Megveszek mindent, ami kell: verdák ékszer, kurvák, karrier
Refr.
Aranyélet, telne rá... Nagyba vagyunk, mint az Endre bá'
A Bentley-m zúz, a vízben a jet-skim húz
A tökömet veri a bling-bling, csörög a telefon: ring-ring
Ez a bad boy néz! Ablak, kilóg, tetkós kéz
Nagy Hummer végig a Vácin, a gázsitok szeme megakad a Gabi bácsin
"Ugh, now she want fuck with my crew" Kopasz fasz vagyok, úgy hívnak Gru
Egy Lexus, két Lambo - ez az élet jó
Megveszek mindent, ami kell: verdák ékszer, kurvák, karrier
Refr.
Nekem több kell, soha nem elég
Csak megyek, megyek, megyek, megyek, soha nem elég
Nekem több kell, soha nem elég
Csak megyek, megyek, megyek, megyek, soha nem elég
Soha nem elég...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
