|
|
|
Megyek a saját utamon, nem érdekel itt ki mit várt.
Unom a sok kritikát, itt mindenki csak dirigál.
Mindenki csak imitál, vicc az egész tinibál,
Nyitni kell az új felé mer' ez a sok szar kicsinál.
Ne hívj úgy hogy kicsi lány, én intelek rendre.
Nem érint meg a szavad már rég benn az étrendembe.
Elég nagy lett a pofám ne nézz így megrettenve,
Elrettentett a példád, a gyomrom nem vette be.
Elvetemült lett a dumám tudom, hogy ínyetekre van,
De nyíltan szedlek ízekre..., csak az ösztön hajt.
Sok a süket vélemény ha érdekel hát közlöm majd,
Nem hallok a közönytől, kösz öltözz azt engem hagyj.
Köptök a maszk alatt, sok az elbaszott maskara,
Átlátok a jelmezeden, jellemtelen fals alak.
Közlöm, nem pacsizok baszok a sok érdek arcra,
Nem állok be a sorba, ez csak a magam harca.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
A szárnyaim letörve, nem szállok a levegőbe.
A földről szórom a mérgem a madáretetőbe.
Nincs határ, hintem az átkom az összes szereplőre,
Meggyilkolom a darabot,mert boldog leszek tőle.
Megállítom a hullámot, ne terjedjen a fertő,
Hadd oszoljon a fejek fölött a rózsaszín felhő.
Rengeteg a gyerek aki a mesébe felnő,
Hidd el nem a való amit onnan kapsz fentről.
Egy-kettő, a lejtő nyúzza a bőrödet, lentről
Várom ahogy pofára esel előttem egyből.
Ettől lettem erős, láttam ahogy megtörsz,
A lábam előtt heversz, és a szégyen ami megtölt.
Illúzió romboló vagyok és ironikus,
Krónikus az állapotom, szüntelenül vívó típus.
Szívom fel a mérgetek, bedarálom a friss húst,
Menj még a szem ellát, én terjesztem a vírust.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
