|
|
|
Csak ordítom, hogy hey
Csak ordítom, hogy hey
Ne félj, ne félj...
Csak ordítom, hogy hey
Volt már sötétebb az éj
Elfolyt a könnyed és volt már könnyebb
Ne félj, ne félj...
A pokolból jövök, fenn a mennydörög
Fekete árnyak már várnak, ha megtörök
Ezek a percek, a napok, amik láncra vernek
De repülök, a vágyak ha szárnyra kelnek
Te szabad vagy, nincs aki megállít
Volt már rosszabb, megtanultunk felállni
Itt a szemedbe könny, ott mosoly a szádon
Az est lefestene de poros a vászon
Az álmokat távol az éjszaka lepi be
A jeges járdán szétszakadt dzsekibe
A reggelre vár, de még kerek a hold
A jövő terveket kergetve kereket old
Az élet hozhatott egy hosszabb rossz napot
Egy korszak voltam, ami most kapott lapot
Egy esélyt, hogy ne félj, csak ennyi kell
Hogy ne bánjak meg semmit, ha menni kell...
Csak ordítom, hogy hey
Volt már sötétebb az éj
Elfolyt a könnyed és volt már könnyebb
Ne félj, ne félj...
Eltörött álmok, szerteszéjjel
Menni kell, ha kell, szembeszéllel
Ezeregy éjjel, sok szenvedéllyel
Én szabadon akarom és nem engedéllyel
Takarod, ha vérzel de bele se löknek
Ordítom, hogy "hé, másnak eleve könnyebb!"
Egy fekete könnycsepp legördül és félsz
De mégis a pisztoly eldördül és mész
Így élsz és bármit hozhat
Az élet már volt jobb, de volt rosszabb
És akik csak várnak, azoknak fájnak
Hogy szürke szakálla nőtt a sok vágynak
Ősz napok szállnak, futnak a percek
De ti menni tűzbe nem mertek
Füstbe ment terveket fúj a szél
Ne félj, nem számít, más mit beszél....
Még ne add fel (fel-fel-fel)
Ne add fel, hidd el, lesz jobb is
Felejtsd el (el-el-el)
A múltat, bármilyen mély volt is
Csak ordítom, hogy hey
Volt már sötétebb az éj
Elfolyt a könnyed és volt már könnyebb
Ne félj, ne félj...
