|
|
|
| Előadó: | (BSW) BeerSeeWalk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sziklai Mátyás |
|
Sziklai Mátyás |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak ordítom, hogy hey
Csak ordítom, hogy hey
Ne félj, ne félj...
Csak ordítom, hogy hey
Volt már sötétebb az éj
Elfolyt a könnyed és volt már könnyebb
Ne félj, ne félj...
A pokolból jövök, fenn a mennydörög
Fekete árnyak már várnak, ha megtörök
Ezek a percek, a napok, amik láncra vernek
De repülök, a vágyak ha szárnyra kelnek
Te szabad vagy, nincs aki megállít
Volt már rosszabb, megtanultunk felállni
Itt a szemedbe könny, ott mosoly a szádon
Az est lefestene de poros a vászon
Az álmokat távol az éjszaka lepi be
A jeges járdán szétszakadt dzsekibe
A reggelre vár, de még kerek a hold
A jövő terveket kergetve kereket old
Az élet hozhatott egy hosszabb rossz napot
Egy korszak voltam, ami most kapott lapot
Egy esélyt, hogy ne félj, csak ennyi kell
Hogy ne bánjak meg semmit, ha menni kell...
Csak ordítom, hogy hey
Volt már sötétebb az éj
Elfolyt a könnyed és volt már könnyebb
Ne félj, ne félj...
Eltörött álmok, szerteszéjjel
Menni kell, ha kell, szembeszéllel
Ezeregy éjjel, sok szenvedéllyel
Én szabadon akarom és nem engedéllyel
Takarod, ha vérzel de bele se löknek
Ordítom, hogy "hé, másnak eleve könnyebb!"
Egy fekete könnycsepp legördül és félsz
De mégis a pisztoly eldördül és mész
Így élsz és bármit hozhat
Az élet már volt jobb, de volt rosszabb
És akik csak várnak, azoknak fájnak
Hogy szürke szakálla nőtt a sok vágynak
Ősz napok szállnak, futnak a percek
De ti menni tűzbe nem mertek
Füstbe ment terveket fúj a szél
Ne félj, nem számít, más mit beszél....
Még ne add fel (fel-fel-fel)
Ne add fel, hidd el, lesz jobb is
Felejtsd el (el-el-el)
A múltat, bármilyen mély volt is
Csak ordítom, hogy hey
Volt már sötétebb az éj
Elfolyt a könnyed és volt már könnyebb
Ne félj, ne félj...
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
