|
|
|
| Előadó: | Dee eN |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Dee eN:
Hangok a fejemben taszítják el az elmémet,
minden egyes kimondott szavam bőrömön megéget.
Egyszerre törölném el minden emlékem,
elég volt a szarból, többet már nem kérek.
A szürke szobában írom a szürke sorokat,
sok gondolat kering a fejemben, egyre csak fojtogat.
A tollam sercegése szakít bele a csendbe,
miért akarom mindig azt hinni, hogy tényleg minden rendbe?!
Ég a tűz, a fénye szakít be az ajtón,
én csak kattogok vagy a sarokban írom a naplóm.
Sokszor megfordult a fejemben egy gondolat,
a gondolat, hogy mi lenne, ha leraknám a tollamat?!
Miről beszélek, én nem is értem,
hülye lennék ha feladnám csak úgy a büszkeségem.
Fekete Esték, furcsa szindróma
... bárcsak az életembe szín volna.
REFRÉN (Dee eN 2x)
Minden estém monoton, minden szürke,
csak ábrándozok azon, mintha minden jónak tűnne.
Üresség vesz körül, a szobát a csend tölti ki,
az agyam összezavar, minden emlékemet törli ki.
Kimondok mindent, ami a fejemben kering,
itt elég volt, le a láncot, nem élek már mások rendje szerint.
Ezek szerint majd én leszek a szemét,
de 'nem'-et mondok a rossznak, mer nincs olyan majd ki megért.
Ülök egy székben, kortyolgatom a teámat,
papír, toll az asztalon, a gondolatok megvárnak.
Izzadok, remegek, a pára tapad arcomra,
túl sok volt a szarból, magamat megint túlhajszoltam.
Minden kezdés valahol úgyis vége szakad,
nincs olyan, hogy 'örökké', ez mindenkinek álma marad.
Arról írok amit látok, mit átéltem és bánok,
meg arról mibe vagyok, hova most lépnek be mások.
Nem vagyok naiv, mára már felnőttem,
elbuktam sokszor és az életem se felhőtlen.
(Fekete Este szakít szívembe...)
Bárcsak a kedvem megint jó lenne,
REFRÉN (Dee eN 2x)
Minden estém monoton, minden szürke,
csak ábrándozok azon, mintha minden jónak tűnne.
Üresség vesz körül, a szobát a csend tölti ki,
az agyam összezavar, minden emlékemet törli ki.
Mr. Busta:
Minden soromat az élet szüli, rátaláltam arra,
hogy mi húz ki a szarból, fel is nézek még a falra.
Kibaszott démonokat látok, ez az átok,
meghalni jöttem, akkor mit várok a mától?!
Gettó Terminátor neked szól a vaker,
én nem várok a csodákra, nekem minden ma kell.
A keresztem a sorom, a sorok másznak beléd,
minden megvan írva, rosszul ítélsz meg te veréb.
Eleget nélkülöztem régen...,
de nem ismertem azt a szót, mert nem létezik szégyen.
Büszkén írok, pedig fekete a téma,
menekülni fogtok, mert kiömlött a tinta.
Van itt bőven - tudod - kijutott a rosszból,
mindig rossz helyen voltam, legtöbbször rosszkor.
Baszd a fülest, én átadom a témát,
megéget a múltam, megnyitom a vénád.
REFRÉN (Dee eN 4x)
Minden estém monoton, minden szürke,
csak ábrándozok azon, mintha minden jónak tűnne.
Üresség vesz körül, a szobát a csend tölti ki,
az agyam összezavar, minden emlékemet törli ki.
Egyre többet tudhatunk meg a bohóc maszk mögül kikacsintó srácról, aki egy évvel ezelőtt debütált Morionesként és akire rekordidőn belül óriási figyelem szegeződött.
Miközben az előadó Manuellel közös, toplistás featje, a „Voodoo Baba” továbbra is pörög, addig is egy új, igazán személyes szólófelvétellel jelentkezik. Az „ALVAJÁR” egy uptempo, pop-latin-deep house dalnosztalgia, amelyben a gyerekkor keveredik a keserédes jelen vívódásaival, miértjeivel.
„Az ALVAJÁR-t nagymamámmal való kapcsolatom ihlette nagyrészt, a jelenem küzdelmei pedig kiegészítették”
– mondja Bakos Kristóf, azaz Moriones, aki múlt héten ünnepelte első albumának, a ’Tébolyda’ egyben karrierjének is csekély egyéves jubileumát. Az akkor még csak zenéjéről és TikTokról ismert fura hajú fiú azóta három önálló, teltházas koncertet adott Budapesten, legutóbbit éppen a közel 1300 férőhelyes Akvárium Klub Nagyhalljában. Ekkor a bohóc a színpadon meghalt, és ezzel egy új érát indított el, kilátásba helyezve egy új lemez érkezését.
Az „ALVAJÁR” is egy mozaikrész, amelyről a dalszerző bővebben így mesélt
„Unokatestvéremmel forgattuk a videóklipet. Mindenképp egy olyan helyet szerettem volna a szám nosztalgikus kedvessége miatt, ahol gyerekkorom nagy részét töltöttem, és a klipben feltűnő hintaágy az volt. Sokszor átmentem és beszélgettünk mamával, és ekkor a nap mindig odasütött. A kontraszt az csak hozzáadódott a történethez, hiszen a bohóc meghalt, de az albummal minden tiszta lesz. Nagyon durva, mert a klip elején a kisfiú én vagyok, ahogy nézi a jelenem. Azt a részletet unokatesóm egy egyetemi projektjéből vettük ki, ami ráadásul egy 14 éves felvétel, hiszen 2010-ben forgott és valahol megtalálta. Eszméletlen sorsszerűen történik ismét minden és mondhatjuk, hogy minden egyszerű volt, hiszen hazamentünk.”
Az „ALVAJÁR” egyfajta életigenlő figyelmeztetés is, hogy a jelen zsúfoltságában, ha a múltat elfelejtjük és nem tudjuk értékelni a pillanatot, azt később meg fogjuk bánni.
