|
|
|
Verze1:
A szél feltámad, otthon ülve, de mégis völgyekben járva,
Felvágva a régi sebeket, elgondolkozom néha, ezeket látva.
Minden sérelem, ami ért, életem kútjából hirtelen kiszárad,
Aki nincs még benne mélyen, az még kiszállhat,
Van időd, ne gondolkozz, cselekedj, amíg nem késő,
A gondolat beüt a fejedben, kegyetlenül karcol, mint egy véső,
Késő bánat, ami hátba támad, örömmel átadom, a súlyt a hátamon,
Nekem ez nem örömet ad, hanem csak egymás hegyén-hátán fájdalom.
Szólt már pár dalom, barátokról, az életről, a lányokról,
Volt hogy egész közelről hallottad, máskor meg egészen távolról.
Minden szavam zátonyra fut az élet vad tengerén,
Megcsinálnám, amit senki más, de nem biztos, hogy meg merném…
Miérteket kapok a fajtámmal, nincs miért küzdenem,
A semmittevés, és a repp lett nekem az örök üzletem.
A filmem lejátszott, a lemezem már rongyosra hallgatott,
Volt olyan barátom, aki gyűlölt, más egy szavamra hallgatott.
A sors kifaggatott, az élet papírja gyűröttre szaggatott,
Nem tehetsz érte már semmit, lelkiismeret furdalás nélkül hagyhatod.
Elfuthatsz, magadra maradsz, egyedül nehezebb, mint mással,
Ha ezeket nem így gondolod, szenvedj Te is a lelkiismeret furdalással.
Verze2:
Napok, hetek, hónapok, évek telnek, még mindig ugyanazt érzem,
Nem értem el semmit, amit elérhettem volna azt is csak néztem.
Ez egy körfolyamat, ami le nem áll, mint a gondolatok,
Nézem a hibákat, és leírom, mondjad szerinted, mit gondolhatok.
Szakadt gondolatok ütköznek sötét elzárt elmémben,
Jártam más álmában, és voltam már préda más tervében,
Az élet termében magamra maradtam, egyedül vezettem seregem,
A csatákat elbuktam, de a háborút, azt megnyertem.
Büszkén kiálltam az élre, csakis magamnak tehettem ígéretet,
Ez elég jó, de nem azt mondom, hogy Ti is így éljetek.
Mert megrendít a világ, a tudat, amit látok napról napra,
Hogy mindenki, aki reppet hallgat, leírja az életét egyből lapra.
Mint egy postás, úgy közvetítem a dolgokat, és a tényeket,
Hogy veled lehessek egy pillanatra is ledöntenék minden jéghegyet.
Néha ez nem látszik, az élet csak a gondolataimmal játszik,
Ezeket nem látod, de ha jobban belegondolsz, akkor hidd el, látszik.
Pár csík, csak ennyit látok a sötétben, amit észrevettem az években,
Megbíztam mindenkiben, gyanúsokban, rondákban és szépekben.
Mégis átvertek, szőttek ellenem pár tervet, mondhatnám, megszoktam,
Mindig kibabráltak velem a legjobb barátok, mondhatnám, megszoptam.
Még sem így gondolom, most már mások az elképzelések,
És ha ehhez tartom magam, nem lesznek többet átverések.
Csak reménykedni tudok, ebben az álnok és hazug világban,
Nem tudom hogy tovább menjek-e, vagy elmerüljek fenékig a hibákban…
Verze3:
Az elmúlt évek alatt rájöttem egy-két elég fontos tényre,
Rosszabb a sötét úton járni, kövessétek a példám, térjetek át a fényre.
Ez mutatja az utat, csak követned kell az emlékbe karcolt jeleket,
És akik tényleg szeretnek, jegyzed meg azokat a neveket.
A szeretet, ami hiányzik, fontos hogy megbízz azokban, akiket szeretsz,
Te megadod a viszonzást a másiknak, egyelőre ennyit tehetsz.
Tükörbe nézel, meglátod önmagad, észreveszed, hogy megváltozott minden,
Régen példaképed volt az ördög, mára meg az Isten…
Minden változik, ezeket el akarom mondani, de nincsen kinek
Úgy érzem magamra, maradtam, a szívem egy lakatlan sziget.
Egy tóban észreveszem saját arcom, a víz elnyeli a jelent,
És, hogy fényesedik a kiemelkedő alakom, nem tudom mit jelent.
Csak elgondolkozom mélyen, kutatok az agyban, az emlékek felvillannak,
Vártam, hogy hozzájuk szóljak, de ők ordibáltak utánam, hogy itt vannak.
Barátok, a családom, akik hiányoznak, hogyha mellettem nincsenek,
Ezek az érzések azok, amik többet érnek, mint a kincshegyek,
Csak ints egyet, és máris útra kelek, hogy elérjem kezeid,
Láttam a képeket, amiket mutatott a valóság, de azok nem igazik.
Az álmok mozognak, de a képek azok fékeznek,
Nem érted az élet menetét, de mégis Téged kérdeznek.
Az életemből négy perc, vagy az életem négy percben,
Voltak előttem álmok, amiket habozás nélkül egy csapásra szétvertem.
És ezért sorakoznak mellettem, és a soraim mellett az érvek,
Hogy leírtam ezeket, mert emlékezetesek maradnak az elmúlt évek.
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
