|
|
|
Verze1:
A szél feltámad, otthon ülve, de mégis völgyekben járva,
Felvágva a régi sebeket, elgondolkozom néha, ezeket látva.
Minden sérelem, ami ért, életem kútjából hirtelen kiszárad,
Aki nincs még benne mélyen, az még kiszállhat,
Van időd, ne gondolkozz, cselekedj, amíg nem késő,
A gondolat beüt a fejedben, kegyetlenül karcol, mint egy véső,
Késő bánat, ami hátba támad, örömmel átadom, a súlyt a hátamon,
Nekem ez nem örömet ad, hanem csak egymás hegyén-hátán fájdalom.
Szólt már pár dalom, barátokról, az életről, a lányokról,
Volt hogy egész közelről hallottad, máskor meg egészen távolról.
Minden szavam zátonyra fut az élet vad tengerén,
Megcsinálnám, amit senki más, de nem biztos, hogy meg merném…
Miérteket kapok a fajtámmal, nincs miért küzdenem,
A semmittevés, és a repp lett nekem az örök üzletem.
A filmem lejátszott, a lemezem már rongyosra hallgatott,
Volt olyan barátom, aki gyűlölt, más egy szavamra hallgatott.
A sors kifaggatott, az élet papírja gyűröttre szaggatott,
Nem tehetsz érte már semmit, lelkiismeret furdalás nélkül hagyhatod.
Elfuthatsz, magadra maradsz, egyedül nehezebb, mint mással,
Ha ezeket nem így gondolod, szenvedj Te is a lelkiismeret furdalással.
Verze2:
Napok, hetek, hónapok, évek telnek, még mindig ugyanazt érzem,
Nem értem el semmit, amit elérhettem volna azt is csak néztem.
Ez egy körfolyamat, ami le nem áll, mint a gondolatok,
Nézem a hibákat, és leírom, mondjad szerinted, mit gondolhatok.
Szakadt gondolatok ütköznek sötét elzárt elmémben,
Jártam más álmában, és voltam már préda más tervében,
Az élet termében magamra maradtam, egyedül vezettem seregem,
A csatákat elbuktam, de a háborút, azt megnyertem.
Büszkén kiálltam az élre, csakis magamnak tehettem ígéretet,
Ez elég jó, de nem azt mondom, hogy Ti is így éljetek.
Mert megrendít a világ, a tudat, amit látok napról napra,
Hogy mindenki, aki reppet hallgat, leírja az életét egyből lapra.
Mint egy postás, úgy közvetítem a dolgokat, és a tényeket,
Hogy veled lehessek egy pillanatra is ledöntenék minden jéghegyet.
Néha ez nem látszik, az élet csak a gondolataimmal játszik,
Ezeket nem látod, de ha jobban belegondolsz, akkor hidd el, látszik.
Pár csík, csak ennyit látok a sötétben, amit észrevettem az években,
Megbíztam mindenkiben, gyanúsokban, rondákban és szépekben.
Mégis átvertek, szőttek ellenem pár tervet, mondhatnám, megszoktam,
Mindig kibabráltak velem a legjobb barátok, mondhatnám, megszoptam.
Még sem így gondolom, most már mások az elképzelések,
És ha ehhez tartom magam, nem lesznek többet átverések.
Csak reménykedni tudok, ebben az álnok és hazug világban,
Nem tudom hogy tovább menjek-e, vagy elmerüljek fenékig a hibákban…
Verze3:
Az elmúlt évek alatt rájöttem egy-két elég fontos tényre,
Rosszabb a sötét úton járni, kövessétek a példám, térjetek át a fényre.
Ez mutatja az utat, csak követned kell az emlékbe karcolt jeleket,
És akik tényleg szeretnek, jegyzed meg azokat a neveket.
A szeretet, ami hiányzik, fontos hogy megbízz azokban, akiket szeretsz,
Te megadod a viszonzást a másiknak, egyelőre ennyit tehetsz.
Tükörbe nézel, meglátod önmagad, észreveszed, hogy megváltozott minden,
Régen példaképed volt az ördög, mára meg az Isten…
Minden változik, ezeket el akarom mondani, de nincsen kinek
Úgy érzem magamra, maradtam, a szívem egy lakatlan sziget.
Egy tóban észreveszem saját arcom, a víz elnyeli a jelent,
És, hogy fényesedik a kiemelkedő alakom, nem tudom mit jelent.
Csak elgondolkozom mélyen, kutatok az agyban, az emlékek felvillannak,
Vártam, hogy hozzájuk szóljak, de ők ordibáltak utánam, hogy itt vannak.
Barátok, a családom, akik hiányoznak, hogyha mellettem nincsenek,
Ezek az érzések azok, amik többet érnek, mint a kincshegyek,
Csak ints egyet, és máris útra kelek, hogy elérjem kezeid,
Láttam a képeket, amiket mutatott a valóság, de azok nem igazik.
Az álmok mozognak, de a képek azok fékeznek,
Nem érted az élet menetét, de mégis Téged kérdeznek.
Az életemből négy perc, vagy az életem négy percben,
Voltak előttem álmok, amiket habozás nélkül egy csapásra szétvertem.
És ezért sorakoznak mellettem, és a soraim mellett az érvek,
Hogy leírtam ezeket, mert emlékezetesek maradnak az elmúlt évek.
Koncertek, mesterkurzusok, workshopok, szakmai előadások, hangszerkiállítás és elsősorban fiatalok számára szervezett verseny is szerepel a június 6-án kezdőd 25. Szegedi Nemzetközi Gitárfesztivál programja között.
A fesztivál Magyarország legrégebben működő és egyben az egyik legjelentősebb gitár eseménye, melyen a világ legkiválóbb gitárművészei lépnek föl, a jubileum alkalmából pedig számos színes program is várja az érdeklődőket.
A fesztivált Pavlovits Dávid gitárművész-zeneszerző alapította 1999-ben. Ő maga több mint harminc országban lépett fel, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bartók Béla Művészeti Karának docenseként az ország egyik legnépszerűbb és legsikeresebb klasszikus gitár közösségét fogja össze.
A fesztivál június 6-án lengyel gitáresttel kezdődik, melyen Marcin Kuzniar és Mateusz Kowalski koncerteznek. Másnaptól a rendezvényen résztvevő neves művészek tartanak mesterkurzusokat, valamint két napon át hangszer- és eszközkiállítás is látható a fesztivál helyszínén, az SZTE művészeti karának épületében.
Június 7-én előbb Csáki András és Girán Péter előadását hallgathatják meg az érdeklődők, majd a Duettek estje következik, melyen a portugál Project Windsbraut és az amerikai-spanyol Orphika Duo lép színpadra.
Június 8-án rendezik a 10. Szeged Altamira Nemzetközi Gitárversenyt, melyen a zeneművészeti szakgimnáziumok és felsőfokú zeneművészeti képzőintézmények növendékei mellett más formában gitárt tanuló diákok is részt vehetnek, sőt a pro kategóriában kormegkötés nélkül is megmérettethetik magukat az indulók. Este a Rosalli Gitárstúdió, valamint Mayer Attila előadása hallható, a fesztivál záró dzsessz és latin gálaestjének egyik fellépője Pusztai Antal lesz, aki az alapítás óta visszatérő szereplője a rendezvénynek, mellette pedig a Flamenco Sopianae látványos produkcióját élvezheti majd a közönség.
Fotó: Szegedi Nemzetközi Gitárfesztivál
