|
|
|
| Előadó: | Kazal László |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Király Dezső |
|
Breitner János |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Kuplé |
| Címkék: | Keressük! |
Reggel hatkor éles hangon szól a vekker,
egy rendes ember már ilyenkor gyorsan felkel.
Ajkamon kél halk szitok, öt percet, ha szundítok,
még a munkahelyről nem késhetek el.
Egyszer csak megráznak, hogy hét már az óra,
hát nosza, gyorsan felriadtam én e szóra.
Hogy behozzam az időt, a ruhát meg a cipőt,
uzsgyi, menet közben úgy kapkodom fel.
Hajrá, mondom, gyere most, fogd el azt a villamost,
jön az ugrás, bátor és merész.
Megszólal a külön síp, rendőr elvtárs fülön csíp,
felugrásért tíz forintom kész.
Hallod-e, Piroska, ne lépj a tilosba,
mert pórul jár, aki az úttestre lelép!
Figyeld meg, Erzsike, hogy vajon jelzik-e,
hogy szabad már az út és átmehet a nép.
Nappal meg este úgy lépj az úttestre,
ha zöld a lámpa, mert ez a szabály.
De hogyha sárga, mindig maradj állva,
különben ijedtedben fejed veszted,
rendőr elvtárs figyelmeztet,
így jár, aki a tilosban jár.
Pont mikor a Nagykörút sarkára értem,
pompás közlekedési matiné folyt éppen.
Emke előtt tömeg állt, a megafonos konferált:
Várjunk, míg üres lesz utca és a sín!
Jó műsor volt, de én mégis átsiettem,
hát épp az úttest közepén hallom ijedten,
a hangszóró bömbölget, az a kopasz gömbölyded
tüstént álljon meg, mert sárga volt a szín.
Megszólal a külön síp, rendőr elvtárs fülön csíp,
barátságos mosoly a szemén.
Vitázni nem lehetett, a tömeg kinevetett,
szégyenkezve iszkoltam el én.
Hallod-e, Piroska, ne lépj a tilosba,
mert pórul jár, aki az úttestre lelép!
Figyeld meg, Erzsike, hogy vajon jelzik-e,
hogy szabad már az út és átmehet a nép.
Nappal meg este úgy lépj az úttestre,
ha zöld a lámpa, mert ez a szabály.
De hogyha sárga, mindig maradj állva,
különben ijedtedben fejed veszted,
rendőr ismét figyelmeztet,
így jár, aki a tilosban jár.
És egy sarkon, ahol nincsen jelzőlámpa,
én átszaladtam ott a rendnek fittyet hányva.
Jaj, hol is volt a fejem? Nem a kijelölt helyen,
mert a meszelésre nem vigyáztam én.
Rendőr elvtárs meghelyszínbírságolt érte,
aztán a tizenkettes autóbuszhoz érve
jött egy irtó nagy iram, eredmény bokaficam,
és a nadrág szakadt pont a közepén.
Megszólalt a külön síp, rendőr elvtárs fülön csíp,
te is így jársz, hogyha nem figyelsz.
Ficam, ruha szakadás, munkáról lemaradás,
mindez nincs, ha idejében kelsz.
Hallod-e, Piroska, ne lépj a tilosba,
mert pórul jár, aki az úttestre lelép!
Figyeld meg, Erzsike, hogy vajon jelzik-e,
hogy szabad már az út és átmehet a nép.
Nappal meg este úgy lépj az úttestre,
ha zöld a lámpa, mert ez a szabály.
De hogyha sárga, mindig maradj állva,
különben baj lesz Marci, jobbról taxi,
balról hoci, teherkocsi,
oldalt busz jön nagy vágtatva,
motor száguld a hátadba,
csörömpölve, csengve-zengve
két villamos robog szembe,
száz gépjármű jön egy tagba',
megszédülsz a forgatagba',
rendőr elvtárs most már intett,
tíz forintra, zutty, lebüntet.
Így jár, aki a tilosban jár.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
