|
|
|
| Előadó: | Dolák-Saly Róbert |
|---|---|
| Album: | Láthatatlan ég |
| Megjelenés: | 1992 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Dolák-Saly Róbert Dolák Saly Róbert |
|
Dolák-Saly Róbert |
|
| Kiadó: | PolyGram-Zebra |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Aludj fiam szépen,
Oly későre jár,
A szél most lenn a téren
Senkit nem talál.
Veled alszik a város, és álmod õrzik a fák,
Puha, lágy takaróját az éjjel teríti rád.
Aludj fiam szépen,
Hisz elfáradt a Nap,
De holnap fenn az égen
Új erõre kap.
Neked oly sokat ígér, sok szépet hoz a jövõ,
Ami még ma csak álom, neked az mind elérhetõ.
Nem kell több szó, jó anyám,
Ha körülnézek, látom, mi vár rám.
Mért gondolod rólam, hogy mindezt elhiszem,
Ez a mese így túl szép nekem.
Mért kell abban bíznom, hogy más lesz majd a sorsom,
Vékony, korhadt ágban mért kell kapaszkodnom?
Aludj el most kérlek,
Aludj kisfiam,
Nem érhet baj téged,
Mért vagy nyugtalan?
Neked ébred a hajnal, s az út szélén a virág,
Sose zárd be a szíved, és jönnek majd a csodák.
Nem kell több szó jó anyám,
A hallgatással többre mész talán.
Mért kívánod tőlem, hogy behunyjam szemem,
Ezt meg kell még értenem.
Elég volt az idő, amit itt töltöttem én,
Hogy elvesszen belőlem minden csepp remény.
Akármerre indulsz, tisztán látható,
Hogy a te utad nem járható.
Vár e hitvány játék rám osztott szerepe,
Nem óvhatsz meg engem, értsd meg végre!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
