|
|
|
Riddler
A hangom, a zeném mindig a jéghegy legteteje
A többi attól függ, mekkora részed teszed bele
Az énem fele veled van, ismered a hollót
De van amit nem tudsz meg rólam tizszer ennyi sorból sem
Folyton megy a zene és írok rá, mert hajt a vágy,
De hogy neked mennyit ad, ez az igazán rajtad áll
A szabadság, ha rappelek, a rímekből verze lesz
Így adok át trackekkel, a hitemből perceket,
A gengszter rap vicces, persze lehet ez ettől jó
Nem tudom haver, nekem ez sohasem erről szólt,
Feltölt a szó, ha alkotok, a szárnyam visszanő,
És érzem azt, ha hallgatsz, az rakja rád a libabőrt,
Szikkadt földet öntözünk, nem nő virág itt lent,
Rég nem mozgat az, vajon fentről ki lát minket,
A celebkedés nem pálya, sötét zsákutca,
A mi sikerünk furcsa és számunkra más út van,
Más utat követünk, ezerszer mondtam én is,
Egész albumok szólnak erről, mégsem sokan érzik,
Magunknak írunk, így nálunk van az előny,
De ha mások is megértik, az adja az erőt,
Felnőttünk és velünk együtt a szavak,
Rég hordjuk már, de nem lett elnyűtt az anyag
A hangom, a zeném mindig a jéghegy legteteje
A többi attól függ, mekkora részed teszed bele
Refrén(Köteles Leander)
Az én utam egy egyirányú út ahová megyek,
Lábam nem ér a földre, szívemet két kezemben viszem,
A jéghegyen leteszem, hogy a nap szárítsa el.
Nomagróf
A hangom, a zeném, mindig zúz-ráz a hideg,
Mert nem torzítanak a képek a vásznon, amit feszítek,
Napról napra élünk, a körünkben ez nem ritka,
Senki sem tudhatja holnap mennyire lesz tiszta,
Én sem úszom meg, mert keresik a hibákat,
Laborban csekkolják a vért és a pisámat,
Ami ma rám ragad, azt cipelhetem örökké,
Ez van, az óra nem jár visszafelé, egynap
Felkel az ember és már harminc plusz
Ugyanaz a retek panel, minden reggel ugyanaz a tömött busz,
A kutad lassan kiszárad, látod azért írunk,
Hogy legyen miből gyújtanod lángot,
De a dumánk csak a felszín, az erő az te magad,
Egy jéghegy, nem tudhatod mennyi lappang a csúcs alatt,
Mindig képviseld, ami saját,
Hiába fogynak a barátok és gyűlnek a parák
Csak ne rántson magával a közöny
Nem motívál se hírnév, se pénz már,
Megvan az utam, amin szövöm,
Ha igazán értenéd akkor tudnád
A processz többet jelent, mint a végtermék
Csináljuk, mert szeretjük, mert keressük a kihívást,
Te se hagyd, hogy elnyomják benned a kreativitást,
Más nem teremt erőt, csak a képzelet ereje
És csak tőled függ, hogy mekkora részed teszed bele..
Refrén
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
