|
|
|
| Előadó: | Deego |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Halpert Balázs Hámori Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lélek mantra, regresszió a zene
Ha elfolytunk nem más depresszió jön vele
A könny vagy mosoly szerinted minek a jele
Ha érzéseket akarsz, egy ember is jár vele
Visszatartott levegő és megakadt szó
Felgyorsított rossz és elakadt jó
Az számít igazán, mit gondolsz Te magadról
Hogy döntéseket hozol-e, csak pusztán magadtól
A tudat és a lélek kutatja, miért élek
Az érzés elkísér, rád tapad, mint a bélyeg
Az agyam egyedi, tortalaponként sok kéreg
A jóindulat bennem, míg benned csak a méreg
Hogy mit hozunk magunkkal és mit kaptunk az útra
Hogy úgy tekintünk a múltra, mint egy feneketlen kútra
Ami gyerekként határoz meg kihat az életünkre
És folyton piszkál belül, hogy vajon tévedünk-e
Foglalkozz magaddal, ápold csak a belsődet
Hagy meg másodikaknak, az állandó elsőket
Esernyőt tartok föléd, felállítom a fekvőket
De elkergetni nem tudom, helyettük a felhőket
Ref:
Mondd te hova tartozol mire véget ér a nap
Megváltozol és más leszel vagy maradsz ugyanaz? ha?
Neked a listád meddig ér el?
Vajon már holnap lezárod vagy majd csak remegő kézzel
Mondd te hova tartozol, ha véget ér egy év
A tükörben te vagy, vagy már másé a kép?
Mondd, mindent megtettél mit terveztél?
Az időt lehagytad? Vagy benne elvesztél?
Ujjakat tördelünk és körmöket rágunk
Mert nem merjük kimondani azt, amire vágyunk
A külsőségek vezetnek, ha el hisszük mit látunk
De csalfa ez a kép, így csak csalfa képpé válunk
Nézz kicsit befele, meditálj önmagadon
Másként én sem tudok meglepődni már önmagamon
Én nem rappelek neked: „a csöndet harapom”
Egyé válik veled minden öntelt haragom
Ha nem is neked írok valamit, még a tiéd lehet
A zenét mindenki úgy éli meg, mint egy kísérletet
Akik ismeretek nélkül hoznak meg ítéletet
Sosem érdemlik majd ki szívből a kíméletet
Hogy kémia vagy más nem változtat a lényegen
Apró pontok vagyunk, pumpál bennünk a lételem
Mint vérplazmák a vénában sodródunk az éveken
Lesüllyedünk néha, de kimászunk a lékeken
De kimászunk a lékeken…
Ref x2
Én Látom, amit érzek mert mindig befele nézek
Néha kicsi vagyok egy megtört lélek, máskor magamba alig férek…
Mondjad, Atikám!
MOMkult, 2024.10.10., 20 óra
Mit jelent nekünk József Attila? Ismerjük az életét. Van kedvenc versünk tőle. Életszakaszainkban újra- és újraértelmezzük sorait. De ritkán gondolkozunk el azon, hogy milyen pusztító szenvedély és szeretni vágyás élt benne.
„József Attila az őrület erejével, egy-egy szavával néha mélyebbre nyúlt, mint bárki más előtte”
– írja róla naplójában Márai Sándor. Ebből a mélységből merít Vecsei H. Miklós, innen próbálja megmutatni a költő életútját, szerelmeit és versrészleteit.
A darab 2018 óta fut a Vígszínház repertoárján, amelynek utaztatható verziójában a Platon Karataev frontembere, Balla Gergely is szerepel.
Vecsei H. Miklós (qjúb)
Balla Gergely (platon karataev)
Az előadás hossza 110 perc szünet nélkül.
Fotó: Vecsei H. Miklós x Balla Gergely x MOM Kult
