|
|
|
| Előadó: | Lantos Olivér |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Lantos Olivér |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | swing-fox |
| Címkék: | Keressük! |
Ma még talán az ajkát csókolom,
de holnap már a nevét sem tudom.
Mégse vesse a szememre ezt énnekem,
szomorú, de ilyen a természetem.
Míg tegnap pengő kellett, ma forint,
a szemem balra néz, s jobbra kacsint,
és sehol se találom a helyem,
szomorú, de ilyen a természetem.
Úgy örülök, hogyha csókokkal
vár valahol egy kis leány,
s közben a szívem, no meg az eszem
már más vidékek felé jár, jár.
És hogy mások el nem hagynak, tagadom,
de addig egyre csak azt dalolom,
hogy nem nekem való a szerelem,
szomorú, de ilyen a természetem.
Ma még talán az ajkát csókolom,...
...szomorú, de ilyen a természetem.
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
