|
|
|
Egy csokor ibolyát az ablakodon át
én bedobtam a szobádba.
Ha nem is érdekel, fogadjad mégis el,
s az ártatlan kis csokrot tedd majd pohárba!
Ott újra kinyílnak a virágok,
tudom az ibolyát te imádod.
Emlékszem, egy május este
egymás gondolatát lesve
megvettünk egy kosár ibolyát.
Ez ma egy éve volt, a május úgy dalolt,
s a csillagos ég ráborult a Dunára.
Az első csók után egy év múlt el csupán,
s te mással jársz most karonfogva Budára.
Lehet, hogy mindent el is feledtél,
de akkor mégis nagyon szerettél.
Enyém volt a szíved, lelked,
behunyt szemmel azt lehelted,
így még senkit nem szerettél talán.
Te mondtad ezt azon az éjszakán.
Ez ma egy éve volt, a május úgy dalolt,
s a csillagos ég ráborult a Dunára.
Az első csók után egy év múlt el csupán,
s te mással jársz most karonfogva Budára.
Lehet, hogy mindent el is feledtél,
de akkor mégis nagyon szerettél.
Enyém volt a szíved, lelked,
behunyt szemmel azt lehelted,
így még senkit nem szerettél talán.
Te mondtad ezt azon az éjszakán.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
