|
|
|
| Előadó: | L.L. Junior |
|---|---|
| Album: | Belső hang |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 3:39 |
| Szövegírók: |
Lakatos Róbert Árgyó Péter Lesi László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Skyforce Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek,
Hogy bármi felforgathatja az egész életem,
Az első pillanat csak egy jó buli volt,
De azóta babám bennem a tűz mindig tombol.
Minek él az ember, ha nem szeret?
Minek, ha nem élvezi az életet,
Minek él, ha folyton csak gyűjtöget,
Spórolással múlasztja az éveket.
Rap:
Anyám 20 évig nevelt, amíg nem jött meg az a lány,
Aki csak 20 perc alatt csinált belőlem idiótát,
Hiába merengtem rajta, nem jöttem rá,
A női nem ellen nincsen orvosság,
Hiába kutatják már évezredek óta,
De valahogy mindig csak erről szól a nóta,
Mert még a legerősebb férfi is elgyengül,
És csak kapkod a feje után veszettül.
A válasz az egyszerű, ha jön akkor engedd,
Hadd vigyen messzire, ne tiltakozz, tedd meg.
Ez a belső robbanás és nem tudsz mit tenni,
A legszebb dolog az életben szerelmesnek lenni.
Refr.:
Nem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek,
Hogy bármi felforgathatja az egész életem,
Az első pillanat csak egy jó buli volt,
De azóta babám bennem a tűz mindig tombol.
Minek él az ember, ha nem szeret?
Minek, ha nem élvezi az életet,
Minek él, ha folyton csak gyűjtöget,
Spórolással múlasztja az éveket.
Rap:
Mi ez az érzés, amiről én nem tudok,
Nincsen választásom, ezért hagyom,
Az életemben soha nem tapasztalt mámor ez,
Becsukott szemmel tisztábban látom ezt.
Lehet a bűneim az égbe kiáltanak,
De nem olyan vadak, mint amilyennek látszanak,
Villámként a szívemen átszalad,
De hagyom hadd sodorjon ez az áradat.
Olyan jó ahogy repít, de érzem, hogy veszélyes,
Az ezeregy éjszaka meséje szeszélyes.
Lehet, mások azt mondják, hogy egyszer élünk,
De miért is élünk, ha a frankótól félünk.
Kockázat nélkül győzelem sincsen,
A szívem a tétje, tudod másom nincsen,
Óvatosan kezeld, mint a titkaid,
Csak diszkréten, hogy maradjanak álmaink.
Refr.:
Nem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek,
Hogy bármi felforgathatja az egész életem,
Az első pillanat csak egy jó buli volt,
De azóta babám bennem a tűz mindig tombol.
Minek él az ember, ha nem szeret?
Minek, ha nem élvezi az életet,
Minek él, ha folyton csak gyűjtöget,
Spórolással múlasztja az éveket.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
