|
|
|
| Előadó: | Carlos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Eisele Michael Harrison-dawson Tony Katzmann Juergen Reinecke Oliver Schein Giora Schlingloff Frank Stehle Dietmar |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mindenki érezte a fájdalom nem enyhült,
Rideg lett az szeretet egy őszi napon elhűlt,
Feltámad a remény forró, édes kavalkád,
Aludhatna nyugodtan, ha már Te sem zavarnád.
Sodor az ár, másik oldal akár szakadék,
Párbeszéd rég, de szívem mondja marad még,
Egyedül a sok közül maradok, elfeledve,
Örökké a rengetegben nélküled eltemetve,
Ez a szerep nehéz, csak ártatlan áhítat,
Örök szenny, mit a hazugság át itat,
Te akár az ég, Én veled a felhő,
Így marad az emlék üres múlt jövendő.
Szenvedő eszme, változás szelével,
Szélvihar söpör, őszi falevéllel,
Te lettél a nap, a sötétség megszűnik,
Fehér út a cél, az út végén eltűnik.
Egy illat, egy arc, egy mosoly, egy kéz
Veled az élet már kerek egész.
Ez nem szerepre néz, csak ártatlan áhítat,
Örök szenny, mit most hazugság átitat.
Refr.:
Karom ölel, a helyed mindig megmarad,
Évek múltán a kötelék is elszakad,
Itt az idő mennem kell, nem kések,
Utolsó pillantás, fejedben emlékek.(2x)
Szerény hajlék bújj-bújj még közelebb,
Ölel a sors, bár a szándék el nem enged,
Feltétel nélkül szeretet egy életre,
Hogy nélküled éljek elfeledett téveszme.
Ő is megkérdezte szerettél-e valaha,
A válaszom az, mintha egy folyó ki nem apadna,
Örökkön-örökké ez lejáratott szójáték,
Költői a hazugság egyértelmű volt már rég.
Amíg bír talán, majd a sorsán alakít,
Eljutunk egy pontra, hogy megtalál majd valakit,
A szerelem elvakít, gátat sző a holdfény,
Te lettél adva, Te és melléd pont Én.
Körtánc az éterben, elméletben pont jó,
Az elmélet elbukhat, emlék mire nincs szó,
Probléma is csekély, megvan már a kapcsolat,
Szeretem a szemed és szeretem az arcodat.
Refr.:
Karom ölel, a helyed mindig megmarad,
Évek múltán a kötelék is elszakad,
Itt az idő mennem kell, nem kések,
Utolsó pillantás, fejedben emlékek.(2x)
Évek múltán a papír kissé megkopott,
Az érzés, ami nyom talán mára eloszlott,
Felszáll minden felhő, ködös őszi reggel,
A zord utcán állok rég leszegett fejjel.
Visszagondolva az érzés akár kellemes,
Érintés a testedhez, a légkör is csak szerelmes,
Az szavak olykor jók, ez kifejező közlés,
A tettek olykor jók, ha pozitív a döntés.
Te akár az ég és Én veled a felhő,
Így marad az emlék hamis múlt jövendő,
Szenvedő eszme most változás szelével,
Szélvihar söpör már téli falevéllel.
Te lettél a Nap, a sötétség is megszűnik,
Fehér út a cél, de az út végén eltűnik.
Egy illat, egy arc, egy mosoly egy kéz,
Veled az élet már kerek egész.
Refr.:
Karom ölel, a helyed mindig megmarad,
Évek múltán a kötelék is elszakad,
Itt az idő mennem kell, nem kések,
Utolsó pillantás, fejedben emlékek.(2x)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
