|
|
|
| Előadó: | BLR |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. BLR
Egy ölelés már nem érzem szívemben kést
Tudom nem kell számolnom a lépést
Nem kel feltegyek több buta kérdést
Nem hibáztam és nem is kérek elnézést
Ez kívül szól, de én belül is hallom
Simogat a dallam, megérint bevallom
Nem ereszt és nem eresztelek el
Ez az érzés a padlóról is felemel
Nem kell válasz, olvasok a szemedből
Amit eddig hittem minden megdől
De nem félek ettől mindig erre vágytam
Nem tökéletes csak nekem hibátlan
Nem érzem hogy ennél több kell
Nem kínos a csend, nincs közhely
Őszintén mondhatnám végre, de felesleges
Kimondani bármit, ez így a legnagyobb flesh
Refrén: Tíkéj
ha kérdeznéd, sem tudnám ez , hogy lehet (DE NEM IS SZÁMÍT)
semmi más amíg velünk a Hold nevet ( EZ CSÁBÍT)
a sorsunk eggyé vált ahogy megismertelek (AZ ÉRZÉS)
rabul ejtett engem mindent elmond a szemed (NEM KÉRDÉS)
2. BLR
Egy csók, már nem érzem magamon a súlyt
Sem a szelet amely egymás mellé fújt
Megszűnt a harc ami bennem dúlt
Ujjá szült, az idő felgyorsult
Nem is értem de ez már így alakult
Lá-láthatod hogy ide sodort a múlt
De ez édes kötelék és nem békjó
Nem agyszülemény és ajánlatra méltó
Nem csoda hogy fáj amit szöggel vertek
A hegek maradtak a pecek elteltek
A szemfényvesztés nem pálya nekem
A szemem fénye te vagy nem fáj a fejem
Nem, nem volt csak egy pillanat műve
Egy éjjel a vállás meg a pirkadat bűne
Refrén: Tíkéj
ha kérdeznéd, sem tudnám ez , hogy lehet (DE NEM IS SZÁMÍT)
semmi más amíg velünk a Hold nevet ( EZ CSÁBÍT)
a sorsunk eggyé vált ahogy megismertelek (AZ ÉRZÉS)
rabul ejtett engem mindent elmond a szemed (NEM KÉRDÉS)
5. BLR
1 szerelem, lehet, hogy már én is félek
mert megint nem tudom kitart e míg élek
mi marad nekem, csak az illat a párnán
egyedül rugdoshatom a kavicsot a járdán
hiába szól kívül, ha belül is fáj
mert itt már, rég nem az ész ami diktál
őszintén mondom, de felesleges
kimondani bármit, úgyhogy nem érdekesss
Refrén: Tíkéj
ha kérdeznéd, sem tudnám ez , hogy lehet (DE NEM IS SZÁMÍT)
semmi más amíg velünk a Hold nevet ( EZ CSÁBÍT)
a sorsunk eggyé vált ahogy megismertelek (AZ ÉRZÉS)
rabul ejtett engem mindent elmond a szemed (NEM KÉRDÉS)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
